Kedves Zoltán!
Elolvasva aTe káposztasavanyítási ötletedet/receptedet, arra jöttem rá, hogy ez majdnem ugyanaz, amit mi a csavaros akácfa hordóban csináltunk, amíg a gyerekek itthon laktak! Ugyan a felsoroltakon kívül van még más fűszer is amit én beleteszek, de a lényeg ugyanaz! És ugyancsak hasonló a kovászos káposzta is, amit az uborka módjára lehet üvegben savanyítani (bár én nem vagyok oda tőle). Jómagam a sárgarépát a csalamádés üvegekbe szoktam rakni, ma már azt se csinálom, nincs kinek!
Fogyasszátok a családban továbbra is a saját készítésű savanyú káposztát, hiszen az maga az egészség, és a vitamin!
Üdv: Pné Zsuzsa

Előzmény

Válasz

Villámgyors savanyúkáposzta /Terebess- kert különlap/

Bevallom, eddig mindig vettem a savanyúkáposztát a piacon vagy az utóbbi időben a biopiacon. De most láttam egy biobarátnőmnél, ahogy otthon savanyítja. Dr. Takács Dezsőné Irma tanított meg a trükkre, hogy nem kell vele csinálni semmit. Illetve egyvalamit: erősen össze kell nyomni.

Szóval: leszeljük a káposztát, lehetőleg vékonyra – ez a türelmünktől függ. Én soha semmit nem tudtam egyenletesen, szépen végigcsinálni, a káposztát is eléggé össze-vissza szeletelem. Bár ez nem igazán számít, csak a nyers erő, amivel összenyomjuk. Sót sem teszek bele sokat. Példának vegyünk egy kis fej káposztát, legyen kb. 1-1,5 kg. Leszelem nagy átabotában, megsózom egy púpozott teáskanál sóval, és hagyom állni egy tálban kb. egy-két órát, míg összeesik és egy kicsit ereszti a levét. Most kell az önuralom – mert én szívesen megenném így is. De nem, visszafogom magam, leszeletelek a kis uborkagyalumon egy sárgarépát, és belekeverem – csak a szépség miatt.

Ha van olyan tormadarabkám, amit már nem tudtam lereszelni, mert kiszakállasodott és icipici – azt is beledobom, de nem kell igazából. Csak jólesik a lelkemnek, hogy azt is fölhasználom. Fogok egy böhöm nagy babérlevelet, vagy két kisebbet, apróra tépdesem és belekeverem azt is. Borókabogyóm is van, magam szedtem a mezőn, nagyon fölvágok rá – az is belemegy. Összemarcsingolom tiszta kézzel az egészet, és már nyeldesek és persze gyönyörködök is, mert olyan szép.

Most egy széles szájú üvegbe leterítem az első réteget, és az öklömmel jól ledöngölöm, ahogy Irmától láttam. Megint egy réteg, megint döngölés, a levének már jönni kell egy kicsit.

Most kiszorítom az üveg oldalára a sárgarépát, hogy díszítsen, mint egy virág. Olaszországban láttam kidíszítve a savanyúságos üvegeket. Megálljatok csak, gondoltam, ezt eltanulom! Mindenféle mintákat rakhatunk ki, a fantáziánktól függ. Csak az fontos, hogy a káposzta nagyon szorosan kerüljön egymásra belül, akkor szépen oda is szorítja az üveg oldalához a díszítést. Nyomom, nyögök, küszködök, míg az anyag tart. Végül lezárom csavaros fedővel vagy kis tányérral, és meleg helyre teszem, esetleg konvektor közelébe. Ha más nincs, meleg vízfürdőbe is állíthatjuk, elindítani melegen kell.

Én nem állom meg, már másnap belekukkantok – mondtam, hogy nem vagyok erős jellem. Volt már eset, hogy másnap este már ettem is belőle. De a harmadik-negyedik napon már finom savanykás biztosan. Egy hetet még soha semmilyen üveg nem bírta ki nálunk, előbb megettük. Pedig hogy kicifráztam az oldalát! De csak annál nagyobb étvággyal ettük, mennél szebb volt. Szép is, jó is, olcsó is – kell ennél több?

Az a fontos, hogy a leve folyamatosan ellepje a tetejét. Ha ez nem sikerül, és egy kicsit föllazul a fölső réteg, vissza kell forgatni bele és újra jól lenyomkodni. Arra is rájöttem, hogy ahogy fogy, kigyűjtöm belőle a borókát és a babérlevelet, és beleteszem a következő adagba: gyorsabban megsavanyodik tőle. Tessék kipróbálni – tavasszal is kell a C-vitamin! / Jánosik Zsuzsa /

Válasz