A káposzta az egyik legrégibb és legelterjedtebb természetes gyógyszerünk. Méltánytalanul hanyagoljuk ezt az egyik legértékesebb zöldségfélét. Jó tulajdonságai - olcsó, egész évben kapható, gazdag tápértékű és változatos formában elkészíthető.

Ma a legelterjedtebb zöldségfélék közé tartozik, fejenként húsz kiló körüli az éves fogyasztásunk belőle. A fejes káposzta rokona a kelkáposzta, a kelbimbó, a karfiol, a brokkoli, a karalábé, sőt a retek és a torma is.

100 g káposzta elfogyasztása napi C-vitamin szükségletünk nagy részét fedezi. Fogyasszunk belőle minél többet nyersen pl. salátának elkészítve.

A fejes káposzta az egyik legrégebben ismert és termesztett zöldségféle. Kutatások szerint már az i. e. II. évezredben ismerték és termesztették az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger partvidékén, a mediterrán vidékeken.

A káposztát már az ősi egyiptomiak és a görögök is fogyasztották, mint tápláléknövényt. A görögök és a rómaiak az étkezésen túl úgy gondolták, hogy véd a részegség ellen is. A fejes káposzta Írországban lett a legfontosabb tápláléknövény.

Állítólag a savanyú káposzta kínai találmány: a korabeli számadások tanúsága szerint a Nagy Fal építésekor a munkások rendszeresen kaptak savanyú káposztát. A görögöknél a káposzta nemcsak kedvelt, hanem szent növény is volt: úgy gondolták, hogy a gyermekágyban fekvő anyákat megvédelmezi a gonosz szellemektől. Európa egyes részein más összefüggésbe hozták a káposztát a gyermekáldással: kisgyermekek számára a gólyamese francia változata például úgy hangzik, hogy az anyukák a babájukat káposztafejekben találják.

A zöldség egészségügyi előnyeit Cook kapitány is felismerte. Hajóorvosa 1769-ben az egyik matróz elüszkösödött lábát savanyú káposztával kezelte.

Cook kapitány volt az első, aki felismerte, hogy a C-vitamin hiányból kialakuló skorbut a magas C-vitamin tartalmú savanyított káposztával megelőzhető, ezért hajóútjaira mindig megfelelő mennyiségű savanyított káposztával indult, és parancsba adta, hogy a legénység minden tagja rendszeresen fogyasszon belőle.

1984-ben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete beválasztotta a világ 20 legfontosabb zöldsége közé.

A káposzta különösen gazdag K-vitaminban, klorofillban, E-vitaminban. Kitűnő vas, kalcium- és káliumforrás, de tartalmaz béta-karotint, rostanyagot, folsavat, tiamint (B1-vitamint) is. A legtöbb tápanyagot a sötétebb színű, külső levelek rejtik.

A káposzta rostanyag tartalma serkenti az emésztést, gyorsítja a béltartalom áthaladását, tisztítja a szervezetet.

A nyers káposztalé rendkívül jól tisztítja a beleket, különösen a vastagbelekre van jó hatással. Ha valami nincs rendben a vastagbélben, akkor a káposztalé elfogyasztása után szokatlanul nagy mennyiségű gázok keletkeznek. Ez annak a jele, hogy a vastagbél nem működik rendesen, illetve idegen baktériumok vannak jelen.

A bélflóra pusztulása gyakori jelenség antibiotikum használata után is. Mint tudjuk, a bélflóra helyes működése rendkívül szükséges az emésztéshez. Ha a káposztát pépesen fogyasztjuk, jobban megemésztődik ez által pedig lényegesen emelkedik a bélben a barátságos, az emésztést elősegítő baktériumok száma.

A savanyú káposztában lévő mikroorganizmusok, B- és K-vitamint termelnek, elősegítik a belekben a hasznos baktériumok elszaporodását. A savanyú káposzta egy adagja fedezi a napi K-vitamin szükségletünket, mely fontos szerepet játszik a sebek gyógyulásában. A savanyú káposzta levéből készített ital növeli az étvágyat, serkenti az anyagcserét, ugyanakkor enyhe hashajtó hatása miatt tisztítja a gyomrot és a beleket.

Az ősi Egyiptomban hittek abban, hogy a káposzta semlegesíti az alkoholt, így megelőzési célzattal, valamint a macskajaj enyhítésére is savanyított káposztát ettek.

A savanyú káposzta, sokkal több, mint egy egyszerű savanyúság. Csodákra képes gyógyítás terén! Bakos Ferenc, mátészalkai parasztorvos így írt róla:

“Szörnyű betegség még s örök az Isiász.

Ellene, testvér, tudod, mit csinálsz?

Savanyú káposztát melegíts magadra,

Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva.

Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig,

Áldod Istent, s kapod, ami éppen illik.”

A káposzta segíthet a fekélybetegségek megelőzésében és gyógyításában. Kedvező hatását még a 40-es években egy amerikai orvos fedezte fel, aki 55 gyomor- és nyombélfekélyes betegével naponta 1 liter kipréselt fejes káposztalevet itatott. 3 beteg kivételével állapotuk javult. Röntgen igazolta, hogy fekélyük elmúlt, sőt a gyógyulási időtartam is hozzávetőlegesen 75%-kal csökkent. A hatásmechanizmusra azonban csak a 60-as években derült fény: a káposzta bőségesen tartalmaz olyan vegyületet (Smetilmetionin), amit maga a gyomornyálkahártya is termel, mely a gyomrot a sav maró hatásától védi.

Ha a fekély már fennáll, akkor érdemes a biztos gyógyulást hozó gyógyszerekhez fordulni, de a kiújulás megelőzésében a diétát hatásosan egészíti ki a rendszeresen fogyasztott préselt káposztalé.

A védő hatást több kémiai anyag eredményezi, így meg kell említeni a keresztesvirágúak családjához tartozó fitovegyületeket (glükozinolátok, izotiocianátok, indolok, ditiolok), az antioxidáns C- és E-vitamint, illetve a zöld és vörös fajták színét adó béta-karotint. Ezek mellett jelentős szerepe van még a káposztában lévő polifenoloknak és a klorofillnak is.

A fejes káposzta a nőknél közvetetten elősegítik az ösztrogén lebontását és eltávolítását a szervezetből, ezáltal csökkenthetik az emlő és petefészekrák kialakulásának veszélyét is. Kéntartalmú vegyületei (glükozinolátok, izotiocianátok) olyan enzimek termelésére késztetik a májat, melyek ártalmatlanná tesznek egyes rákkeltő anyagokat.

A káposzta gyógyhatásai az emésztőrendszerre koncentrálódnak, de külsőleg is alkalmazható gyulladásokra és ízületi fájdalmakra. A káposzta rendszeres fogyasztása javítja a látást.

A cukorbetegek számára is ajánlatos a káposzta fogyasztása, mivel elfogyasztása után hamarosan érezhető a vércukor csökkenése vagy emelkedése a vérben.

A májcirrózis a nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás következménye. A káposzta glutamin, illetve a nélkülözetlen aminosav tartalma lehetővé teszi, hogy a májbetegség gyógyításában is szerepet kapjon. Másnaposság ellen hatásos a káposztaleves fogyasztása.

A zaklatott idegeink csillapítására a stresszes helyzetek elkerülésére, depressziós hangulatok feloldására, az alvási zavarok megszüntetésére is fogyaszthatunk savanyú, vagy friss káposztalevet.

Kismamák reggeli rosszullétének orvossága a friss káposzta.

A népi gyógyászat tapasztalatai szerint az ekcémát eredményesen lehet kezelni friss káposzta vagy kelkáposztalevelekkel. A megtört káposztalevélből készített borogatás a migrénnek is régi orvossága. A népi gyógyászatban a káposztát alkalmazzák még hörghurut, ekcéma, visszérgyulladás és reuma esetén is. Savanyított változatát ajánlják vérszegénység, tavaszi fáradtság, megfázás és fertőzések megelőzésére.

A káposztapakolást külsőleg különféle gennyes fekélyek, ízületi gyulladások, ízületi fájdalmak, ízületi duzzanatok, reuma, köszvény, zúzódások, ideggyulladás, gennyes fekélyek, lábszárfekély, égési sérülések, kelések, gyulladásos bőrbetegségek, vesegyulladás kezelésére használták. A mellkasra helyezve köhögéscsillapító, az alhasra helyezve a nőgyógyászati gyulladásokra hasznos.

A káposztában lévő hatóanyagok nyugtató, fertőtlenítő, hámosító tulajdonsággal rendelkeznek, a gyulladt, ödémás, fekélyes helyeken alkalmazva képes a felhalmozódott salakanyagokat a bőr pólusain keresztül a felszínre hozni és ott megkötni.

Komoly, helyi méregtelenítő hatással rendelkezik. A káposzta hatóanyagai a bőrön keresztül bejutva a problémás területre erős keringésjavító, gyulladáscsökkentő hatást váltanak ki.

Hogyan használhatod?

A káposztát lereszeljük vagy aprítógépben felaprítjuk, a felesleges nedvességet kinyomjuk belőle. Elterítjük egy akkora vászonruhán amellyel a kezelni kívánt felületet körbe tudjuk csavarni.

Felhelyezzük a pakolást a kívánt területre úgy, hogy a káposzta közvetlenül érintkezzen a bőrrel. Folpackkal körbetekerjük, hogy a nedvesség ne tudjon elszivárogni, majd törölközővel becsavarjuk, mely melegen tartja, és fáslival rögzítjük éjszakára. Gyakorlatilag készítünk egy dunsztkötést.

A káposztapakolást javasolt 2-4 héten keresztül minden este felrakni és reggel eltávolítani, vagy egészen addig alkalmazni, míg az adott problémától meg nem szabadulunk.

Égési sérülésnél, bőrbetegségeknél, gennyes fekélyeknél 1-2 óránként szükséges cserélni a pakolást egészen addig, míg a nedvedzés meg nem szűnik és a hámosodás el nem kezdődik. Ez általában a pakolás hatására 1-5 nap alatt bekövetkezik.

Intelmek a káposzta fogyasztásával kapcsolatban!

Kitűnő gyógyszerünk a káposzta, azonban fogyasztását nem szabad túlzásba vinni, mert a káposztának mellékhatása is lehet a jódtartalma miatt.

Naponta fogyaszthatjuk főve vagy nyersen salátának, de mindennapi fő eledelünk nem lehet. Ha kúraszerűen szeretnénk fogyasztani, legjobb ha keverjük zellerrel, sárgarépával, mely hasonló hatással van a szervezetünkre.

A savanyú káposzta fokozza a gyomorsav termelődését, ezért gyomor és nyombélfekély, vesebaj, valamint hasnyálmirigy-gyulladás esetén kerülendő.