A C-vitamin azóta óriási karriert futott be, csodás tulajdonságai derültek ki. Legalább nyolc fontos enzimrendszer alkotóeleme a testi folyamatokban. Ugyanakkor a C-vitamint körüllengi valami bizonytalanság. Az ember csak kapkodja a fejét, ahogy a média napról-napra elfelejtve mit mondott tegnap, mindenféle ellentmondásos hírekkel eteti az embereket. Egyik nap az a hír, hogy sok C-vitamint kell enni, a másik nap az, hogy ettől vesekövet lehet kapni. Manapság skorbut csak kifejezett éhezés esetén fordulhat elő, pl. anorexia nervosában. Egy átlagos felnőtt szervezete 20mg/kg C-vitamint, vagyis egy 80 kilós ember 1600 mg C-vitamint tartalmaz. Ennek 2-3%-át veszítjük el naponta, és ha a szervezet C-vitamin tartalma 300mg alá süllyed, akkor lép fel a skorbut. Ebből könnyű kiszámolni, hogy a korabeli tengerészeknél a skorbut első jelei 2 hónapi hajózás után léphettek fel. Csupán napi 6-10 mg C-vitamin bevitel már elejét veszi a skorbut kialakulásának, ezért volt védőhatása annak a pár csepp citromlének. Kérdés azonban, hogy a skorbut kivédése azonos-e az egészséges táplálkozással? Nem a szakadék szélén táncolunk-e a minimális napi C-vitamin bevitele? A C-vitamin körül óriási viták bontakoztak ki, a hagyományos orvosi felfogás ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy napi 60-80 mg bevitel bőven elégséges, míg mások, pl. a kétszeres Nobel díjjal kitüntetett Linus Pauling, aki 93 éves korában hunyt el, a többezer milligrammos napi C-vitamin bevitel híve volt. Az által alapított Linus Pauling Intézet kutatásai azóta is további érveket szolgáltatnak Linus felfogása mellett. A gyógyszeripar nem érdekelt a szabadalomhoz nem kötött vitaminok propagálásában, ők "gyógyítani akarnak". A gyógyítás viszont leginkább a krónikus betegségekben üzlet. A vitaminok a betegségek megelőzésében fontosak, a gyógyszerek a keletkezett betegségeket nem gyógyítják, csak kezelik. Lenkei következtetése az, hogy a krónikus betegségek a modern ember hiánytáplálkozásának a következményei. Szent-Györgyi azt nyilatkozta, hogy "Több, mint hatvan éven keresztül tanulmányoztam az élő rendszereket, és ez meggyőzött arról, hogy testünk sokkal tökéletesebb, mint amit a betegségek végtelen listája sugall. …A szervezet fogyatékosságai sokkal kevésbé a velünk születet hibákból, mint inkább a szervezetünkkel szemben elkövetett visszaéléseinkből ered." Miközben százszámra bizonyítják vizsgálatok, hogy a nagy dózisban fogyasztott C-vitamin egészségvédő hatású, konzervatív orvosi körök folyamatosan próbálják kikezdeni ezt a tényt. 2000-ben az Amerikai Szív Társaság konferenciáján nagy szenzációt keltett James H. Dwyer és munkatársai bejelentése, hogy az 500 mg C-vitamint szedők körében fokozott infarktus kockázat figyelhető meg. A média egyből ráharapott, a C-vitamin pártiak megijedtek, a témában járatos szakértők pedig nyersen cáfolták Dwyert, mert a bejelentés minden addigi eredménynek ellentmondott. Dwyer eztán elbujdokolt, mert eredménye szaklapban soha nem látott napvilágot. Na és akkor mennyi az annyi? Ha az állatok C-vitamin fogyasztását, ill. önellátó termelését nézzük, akkor emberre vetítve a szükségletünk 2-9 gramm naponta. Linus Pauling ajánlása is ebből következett. Ha mazsolázgatunk a szív és érrendszer egészsége és a C-vitamin bevitel közti kapcsolatról szóló tudományos közleményekben, akkor számos vizsgálat azt igazolja, hogy a nagy dózisban bevitt C-vitamin pozitív hatással van a szív és érrendszeri működésekre, ill. az infarktusos halálozásra. C-vitamin és a szív 1987-ban a III. C-vitamin konferencián elhangzott előadás több vizsgálatot idézett, amelyek bizonyítják, hogy a szervezet C-vitamin szintje és a szív és érrendszeri halálozás közt fordított arányosság van. Ez magyarázza azt a jelenséget is, hogy az északi országokban, ahol a friss zöldség és gyümölcs kevésbé érhető el, kb. 2.5-szer gyakoribb az infarktusos halálozás, mint a déli országokban. Egy 2003-as vizsgálat szerint 2 gr C-vitamin jobb értágító hatású éroperációra váró dohányzó és nem dohányzó betegek közt, mint az e célra használt diltiazem (pl. Diltan) nevű gyógyszer. Egy 2004-es vizsgálatban azt találták, hogy napi 1 gr C-vitamin bevitel szignifikánsan csökkenti a vérnyomást fiatal embereknél. Ennek jelentősége tehát a megelőzésben van, hiszen a magas vérnyomás évtizedek alatt hatalmas pusztítást végez a szervezetben. Egy 1999-es tanulmány azt bizonyította, hogy napi 500 mg C-vitamin hosszú távú fogyasztása a már kialakult szív és érrendszeri károsodásokat visszafordítja. A hatás már 30 nap múlva jelentkezett! Egy 2002-es vizsgálat bizonyította, hogy a vér magas C-vitamin tartalma védi az érfalak izomzatát, vagyis megőrzi az erek rugalmasságát. A cikk adatait átszámolva napi 2500 mg C-vitamin fogyasztása javasolt. A C-vitamin védi tehát az erek falát, csökkenti a koleszterinszintet és a különféle oxidációs károsodásokat. Rendszeres C-vitamin szedés jelentősen csökkentené a szív és érrendszeri betegségek kialakulását, véd az infarktustól, a magasvérnyomástól és az agyvérzéstől. A C-vitamin orvosok által ajánlott minimális adagjának szedése éppen csak a skorbuttól véd meg, s közben egész életünkben alattomos folyamatos C-vitamin hiányban szenvedünk, ami olyan mintha belülről folyamatosan rozsdásodnánk. A tökéletlenül végbement enzimatikus folyamatoknak soha nincsen látványos hatása, a vitaminhiányból fakadóan a sok kis félig vagy töredékesen végbement biokémiai folyamatok az évtizedek során úgy jelennek meg, mint a korral törvényszerűen járó betegségek. Ezek azonban nem betegségek, hanem hiánybetegségek. A C-vitamin vita erősen hasonló a múltkor megénekelt só-mítoszhoz: az alacsony adagoláshoz való görcsös ragaszkodás az akadémikus tudomány részéről egy tudományosan nem igazolható elv védelmezése, egyfajta prezstizsérdekből. Egészségről és hosszú életről olyanoktól érdemes tanácsot elfogadni, akik egészségesek és hosszú életet éltek. Az orvosaink ebben nem túl jók. A C-vitamin-vita másik kedvenc csatamezeje a C-vitamin és a rák. Szándékosan nem idézek olyan szakembereket, akiket a C-vitamin prófétáinak tartanak a rák kezelésében, ők olykor 100 gr C-vitamint is adtak naponta infúzióban a betegeknek és állítólag csodás gyógyulások történtek. Egy 2005-ös vizsgálat szerint az alacsonyabb C-vitamint vérszintet mutató rákbetegek rövidebb túlélési időt mutattak. Mivel a prófétákat a tudományos közvélemény kiveti magából, eredményeik nem jelennek meg tudományos lapokban és így ellenőrizhetők. Ezért maradjunk a hivatalos tudomány "renegát" szárnyánál, onnan is bőven meríthetünk bizonyítékokat. C-vitamin és rák A C-vitamin fogyasztás komoly hatással van a különféle ráktípusok megelőzésében, ill. a tumornövekedés lassításában. 1990 és 2000 között kb. nyolcvan vizsgálat erősítette meg, hogy a C-vitamin jelentős hatással van a tumoros megbetegedésekben. Az alábbiakban csak a halandók számára is érthető néhány vizsgálatot idézem. A C-vitamin rákellenes hatása többek közt az un. szabadgyökök megkötésében, a rákkeltő anyagok semlegesítésében, az immunsejtek aktivitásának fokozásában rejlik. A vérben cirkáló fehérvérsejtekben százszor több C-vitamin van, mint egyéb szövetekben. Ez azt bizonyítja, hogy kellő számú jelenlétükhöz és aktivitásukhoz nagy mennyiségű C-vitaminra van szükségünk. Egy 2004-ben publikált kutatás azt vizsgálta, vajon a gyermekkori leukémia és a táplálkozás közt van-e kapcsolat. 328 leukémiás esetet elemezve eredményük szerint azok a gyermekek védettebbek a leukémiával szemben, akik rendszeresen fogyasztanak C-vitamin tartalmú gyümölcsöket. Egy 1987-es tanulmány egy 20 éves követéses vizsgálatban szignifikáns védőhatást talált a C-vitamint szedőknél a rákkal szemben; különösen állt ez a gyomorrákra. Egy 1991-es tanulmány hasonló védőhatást talált. Egy 2005-ös vizsgálat szintén a C-vitamin védőhatását mutatta ki a gyomorrákkal szemben. Egy Észak-Itáliai vizsgálatban, 1994-ben a vastagbélrákkal szemben mutatták ki a C-vitamin védőhatását. Egy másik 2005-ös vizsgálatban a C-vitamin egerekben erősen gátolta a vastagbél tumor növekedését. Egy 1986-os vizsgálatban a nagyobb C-vitamin bevitel csökkentette a vastagbél és végbélrák kockázatát. Egy 1987-es tanulmány méhnyak rákos nőknél szignifikánsan alacsonyabb C-vitamin szintet állapított meg. Egy 1988-as vizsgálatban az emelkedett C-vitamin szint 60%-kal csökkentette a méhnyak rák kialakulását olyan nőknél, akiknél már kóros elváltozások voltak kimutathatók. Egy 1991-es vizsgálat a C-vitamin védőhatását mutatta ki méhnyak rákkal szemben. Egy 1991-es vizsgálat a C vitamint védőhatásúnak találta tüdőrákkal szemben nem dohányzó emberek közt. Jól tudjuk, hogy a dohányzás pusztítja a C-vitamint, így aki nem tud lemondani erről a halálos szenvedélyről, legalább szedjen sok C-vitamint. Egy 1981-89 közt lefolytatott követéses vizsgálatban 11 580, a vizsgálat indulásakor még rákmentes személyt követtek, és akik nagyobb adag C vitamint szedtek védettebbek voltak a hólyag és a vastagbél rákkal szemben. 1992-ben közöltek egy 11 000 főt tíz éven át követő vizsgálat eredményét. Eszerint a sok C-vitamint fogyasztó férfiak közt a rákos halálozás 22%-kal, a szív és érrendszeri halálozás 42%-kal volt alacsonyabb. Nőknél a rákos halálozás 14%-kal, a szív és érrendszeri halálozás 25%-kal csökkent. A látszólag kedvezőtlenebb arány a nőknél fakadhat abból, hogy náluk alacsonyabb a halálozás! Egy 1992-es kínai vizsgálatban a magas C-vitamin felvétel erős fordított arányban állt minden rákos megbetegedéssel. A mellrák minden nő rettegett betegsége. Egy 1990-es vizsgálat, amelyet a kanadai Nemzeti rákintézet folytatott le, a sok C-vitamint fogyasztók körében 31%-kal kevesebb mellrák fordult elő, mint a kevés C-vitamint fogyasztók körében. Sok-e a sok? Ha valaki mégis azon aggódik, mi van, ha mégis a dokiknak van igazuk, és káros a sok C-vitamin, akkor nekik szeretném idézni az alábbi összefoglalót: Az 1987-es III. C-vitamin konferencián Jerry M. Rivers áttekintette azokat a vizsgálatokat, melyek a nagy dózisban (4-10 g) fogyasztott C-vitamin esetleges kockázatait vizsgálták. Az egyik szokásos érv szokott lenni, hogy a sok C-vitamin fokozza a vesekőképzőést. A vizsgálatok ezt nem támasztják alá, mindenesetre a szerző óvja a nagy dózisú C-vitamin fogyasztástól azokat, akiknek visszatérően vesekövük alakult már ki. A másik aggály szokott lenni, hogy a fokozott C-vitamin fogyasztás fokozza a vas felhalmozódását a szervezetben, ami azért volna káros, mert a vér magas vastartalma fokozza a vérrög képződés veszélyét. A vizsgálatok ezt sem támasztják alá. Egy újabb ellenérv szokott lenni a magas dózisú C-vitamin fogyasztással szemben, hogy fokozza a húgysav képzőést, ami arra hajlamos személyeknél pl. köszvényt okoz. A vizsgálatok ezt sem támasztják alá. Korában megjelentek olyan közlemények is, hogy a sok C-vitamin mutagén hatású, vagyis károsítja a sejtek genetikai állományát, ami rákot okozhat. A szerző rámutat, hogy ezek a vizsgálatok lombikvizsgálatok voltak, és ellentétesek azokkal a nagy népességen lefolytatott vizsgálatokkal, melyek éppen ellenkezőleg, azt bizonyítják, hogy a C-vitamin védi a sejteket a genetikai károsodásokkal szemben, következésképen csökkentik a rákos megbetegedés kockázatát. Megvallom őszintén, sok dolgot megértettem már a világon, de azt még nem sikerült, miért van olyan erős ellenkezés a konzervatív orvosi körökben a C-vitamin, és cikksorozatunk többi vitaminjának fogyasztásával szemben. Steve Hickey és Hilary Roberts farmakológus professzorok az egészségügyi kormányzat összeesküvéséről beszélnek "A nevetséges táplálkozási ajánlások" című 2005-ös könyvükben. Só ügyben már láttuk, hogy van ilyen. A dolog elemzése messzire vezetne, itt elégedjünk meg annyival: egyeseknek nem az az üzlet, ha az emberek egészségesek.