Hetente egy doboz, telis-tele ízes és egészséges zöldséggel, gyümölccsel, anélkül, hogy saját földünk lenne, vagy órákig keresgélnénk a piacon. A városi ember álmát váltják valóra a közösségi gazdaságok. Ha pedig kedvet érzünk hozzá, hogy belekóstoljunk a gazdálkodásba, arra is van mód.

Görgős bevásárlótáskák kanyarodnak be egymás után a budapesti Pozsonyi út egyik házának alagsora felé. A háziasszonyok és férjeik a heti „szatyorért” igyekeznek minden csütörtökön, amelyben kistermelőktől vásárolt répa, cékla, hagyma lapul. Olyan, amelyről elhihető, sőt tudható, hogy látott földet, napfényt, vizet, vegyszert viszont egyáltalán nem. Az úttörő kezdeményezés lényege, hogy a vásárlók összefognak, közösen keresik meg a termelőket, akiknek – a garantált eladás miatt – megéri a városba szállítani a terményt, sőt akár olcsóbban is adni. A Szatyor Egyesület kedvet csinál vevőnek, gazdának egyaránt, hogy még a belvárosban is a lehető legtisztábban előállított élelmiszerek kerüljenek az asztalra.

Hamar ráérzünk
Az árak barátiak: valahol a bolti, piaci zöldségek és a biopiac árai között, megfizethető szinten vannak. Hetente egyszer kell leadni a rendelést, pár nap múlva pedig lehet is menni az áruért az átvételi pontra. Elsősorban biotermelőket keresnek az egyesület vezetői, de beszállítók lehetnek azok is, akiknek bár nincs róla papírjuk, de szelíd gazdálkodást folytatnak. A fő profiljuk a zöldség, de az átvételkor a finomságok asztalán lekvárok, levek, kenyérre való kencék, olajok, magvak, pékáruk is előfordulnak. A Szatyor-vezetők igyekeznek a fenntarthatóság jegyében 50–70 kilométeres körön belülről választani a partnereket, és mindegyiküket személyesen is meglátogatják, mielőtt szerződnek velük. Eleinte furcsa, hogy egy héten csak egyszer kap árut a háziasszony, kedden már nehéz kibírni a csütörtöki átvételig, viszont a hétvége biztosan ki van pipálva. Máris nem azzal kezdődik a szombat, hogy mit is főzzünk és leginkább: miből. A közösségi tagok rendszeresítenek egy ládát az erkélyen, a kamrában, a pincében, és időnként rápillantanak a készletre. Hamar rá lehet érezni, mennyi elég egy hétre, és meglepő, milyen sok időt és pénzt spórolhatunk vele, ha nem megyünk kétnaponta a szupermarketbe.

Meglepetésdoboz
Léphetünk ennél magasabb szintre is a termelő és a vásárló közti viszonyban. Magyarországon is terjed a közösség által támogatott mezőgazdaság, amikor a környéken élők fognak össze, és havi fix összeggel támogatnak egy termelőt – cserébe hetente egydoboznyit kapnak a föld javaiból. Jó hír, hogy ezek a termelők általában „biomódon” gazdálkodnak, de legalábbis szelíden, vegyszermentesen. A tagok nem tudják előre, miből mennyi érkezik, de hamar megszeretik a meglepetésdobozt, hiszen biztosak lehetnek benne, hogy a zöldségek és a gyümölcsök ízesek, és tele vannak vitaminnal. Ebben a rendszerben a kockázat és a nyereség is közös. A gazdaságnak ki kell jönnie a pénzből, amelyet a támogató vásárlók adnak, a vevőknek pedig meg kell barátkozniuk a gondolattal, hogy egyik évben gyönyörű piros a paradicsom, a másikban elverheti az eső. Ugyanígy: érkezhet csak néhány szem alma, máskor pedig annyi, hogy győzzék befőzni. A gondos termelő viszont a még zölden lehullott paradicsomot elteszi savanyúságnak, a gyümölcsöket pedig kompót formájában menti meg, ilyenkor befőttesüvegek figyelnek a ládákban.
Ha kevésbé konvencionális zöldséget küldenek, adnak hozzá segítséget is. A váci Pócsa Andrea, aki tavaly óta tagja egy közösségnek, eleinte értetlenül tekintett a dobozból kikandikáló mangoldra, de fellélegzett, amikor receptet is talált mellette, mi mindent készíthet belőle. „Szeretek kísérletezni, és bár az elején kellett egy kis idő, amíg megszoktam, hogy nem én döntöm el, miből főzök, de azóta nagyon élvezem, hogy kreatív lehetek” – mondta az első gyermekét váró Andi, aki még emlékszik, hogy annak idején gondosan kitalálta, mit fog főzni, összeírta a hozzávalókat, és elindult bevásárolni. Most inkább leül a számítógép elé, és keres egy jó kis receptet a pasztinákra, ha éppen abból érkezik nagyobb mennyiség.

Szöveg: Hermann Irén
Fotó: Erdőháti Áron

Forrás: http://www.marieclaire.hu/itthon/nagyvarosi_natur/10800/