Valamikor, hajdanán - állítólag - voltak olyan csapadékos nyarak, amikor a kiskertekben alig kellett öntözni. Jó régen lehetett, mert én egyre sem emlékszem, amióta kertművészetre adtam a fejem, birodalmamban a kapa mellett az öntözőkanna a legtöbbet használt célszerszám.

A paprika a nagy vízigényű növények táborába tartozik (Fotó: a szerző)

Sokat segít, ha ez már ősszel és tavasszal is az agyunkban motoszkál, s komposzttal, szerves trágyával javítjuk a talaj vízmegkötő képességét. Nagyobb kertekben érdemes komoly, bár költségesebb öntözési módszereket választani, ilyen például a csöpögtető hálózat, amikor a sorok mellett elvezetett műanyag csőből közvetlenül a növények tövéhez szivárog, vagy csepeg a víz. A legkevesebb munkaerőt az esőztető módi igényli, a kiépített rendszer automata szórófeje a levegőben elporlasztja a vizet, így az a természetes csapadékhoz hasonlóan hullik a talajra. Ennek kiskerti változata a gumitömlővel, slaggal történő kézierős esőimitálás. A barázdás öntözés nálam a borsó, a bab és a burgonya esetében bevált - a növények sorára húzott bakhátak között amúgy is kialakul egy kisebbfajta árok, amit kevés munkával öntözésre alkalmas barázdává igazíthatunk, s az ebbe juttatott vízből gazdálkodnak aztán a növények. E korszerű módszer szépséghibája, hogy a barázdákig öntözőkannával cipelem a vizet, mert ugyan lehetne közvetlenül slaggal is öntözni, de féltem a növényeimet a 7 Celsius fokos kútvíztől, ezért azt először szivattyúval a kert szélén álló hordókba nyomatom, s onnét, ha már egy kicsit felmelegedett, a csőrös edényzettel hordom szét. A legtöbb vetemény – élükön a paprikával – öntözőkannával közvetlenül a tövéhez a talajra kapja a vizet. A cél, hogy a nedvesség a gyökerek szintjéig lejusson, mert hiába sáros állandóan az ágyás felszíne, ha az ital nem jut el gyökerekig, növényünk szomjazni fog. S ha már öntöztünk, próbáljuk megakadályozni, hogy a drága nedű gyorsan elpárologjon. Jó módszer, bár munkaigényes, ha lazán elkapáljuk a leszivárgó víz vájta hajszálcsöveket, amelyeken át a forró Nap pillanatok alatt kiszippantaná a nedvességet. Ráadásul így a gyakori locsolás sem teszi tönkre a talaj szerkezetét, az laza, levegős marad. Az öntözésre a legjobb idő a hűvös hajnal vagy a késő este - ez utóbbi a célszerűbb, mert a víz reggelig jól beszivárog a talajba.  A legiszákosabb növények a levélzöldségek (például a káposztafélék) és a paprika, a bab, a borsó főként a virágzás idején igényli a vizet, az uborka viszont elvárja az állandó öntözést, a paradicsom elméletileg e nélkül is termeszthető, de ne feledjük, a mostanihoz hasonló forróságban kivétel nélkül minden növény sanyarog, s az életben maradásához szüksége van a vízre.

Forrás: http://www.zalaihirlap.hu/hirek/20120702_biokerteszet