Nyílt válasz, és értelmes. Becsülöm az ilyen egyenes beszédet!


Üdv.:

M.A.

Előzmény

Válasz

"Az nem kétséges, hogy a vegetáriánus életmód egészséges. Ám egy-egy táplálkozási irányzatban nem azt kell nézni, mit nem eszünk, hanem hogy mit igen. Hiába kerülünk bizonyos ételcsoportokat, ha közben feldolgozott, mesterséges, élelmiszernek álcázott dolgokat fogyasztunk. Az nem táplálék. Lehet húsmentesen is egészségtelenül táplálkozni, ahogy hússal is lehet egészségesen étkezni. A vegetáriánusok viszont többnyire jobban odafigyelnek a testi-lelki jóllétükre, és valószínűbb, hogy ez okozza a különbséget. Ahogy a bölcs kínai mondá: „Táplálékot fogyassz. Módjával.”
Én ezzel értek egyet. Biztos hogy egészséges amit írtál, de én nem tudom ezt betartani.
Tisztelettel GGy.

Előzmény

Válasz

HOGY EL NE FELEJTSÜK, MEG HOGY ISMÉTLÉS A TUDÁS ATYJA":)..... a növények általában nem az összeset. Azt a fehérjét hívja a természettudomány teljesértékûnek, amely az összes, az adott élõlény számára esszenciális aminosavval rendelkezik. A növények közül ilyen a kelbimbó, a sárgarépa, a kukorica, a karfiol, az uborka, a tök, a krumpli, a zöldborsó, az összes dióféle, a szezám- és napraforgómag, valamint a paradicsom fehérjéi. Hangsúlyoznunk kell, hogy egyébként sem szükséges minden étkezés alkalmával a teljes értékû fehérje fogyasztása, de még naponta sem. "A test képes bármilyen aminosavhoz hozzájutni a saját közös használatú tartalékából, ha az egy adott étkezésbõl hiányzik is." - Dr. E. S. Nasset. Ezzel a témával egyébként számos kutató foglalkozott behatóan már az ötvenes évek elején (Dr. P. Bianchi és Dr. R. Hilf, Dr. H. Braun, Dr. H. N. Munro és társai stb.). Többszörösen bebizonyosodott, hogy az ember számára minden igényt kielégít és tökéletesen megfelel az állati fehérjétõl teljesen mentes étrend! (Dr. M. Abdullah és társai, Dr. G. L. de Romana és társai, Dr.J. T. Dwyer és társai, Dr. J. M. Howe és társai, Dr. J. Knapp és társai, Dr. S. K. Kon és társai stb.) "

KÖSZÖNÖM A SZÍVES FIGYELMET!:)

Előzmény

Válasz

Hús? - Huss!

Ez a cikksorozat, mint a címébõl már sejthetõ, azt a kényes kérdést fogja boncolgatni, hogy miért is kell kizárni a húst az ember étrendjébõl. A választ számos megközelítésben olvashatjátok, ez a bevezetõ rész csupán felsorolja a szempontokat, melyek a következõ számokban részletesen ki lesznek fejtve.

A testi-fizikai szintû válaszok közül az elsõ és legfontosabb, mely tulajdonképpen minden más tételt fölöslegessé tesz az, hogy az ember alapvetõen növényevõ és nem mindenevõ, mint azt a legtöbben hiszik kis hazánkban. Néhány példát említve ezen állítás alátámasztásához: a bélcsatornánk hossza, a nyálunk összetétele és kémhatása, a fogaink típusa és elhelyezkedése, stb. mind a növényevõkhöz tesz hasonlatossá minket.

Az orvosi kutatások eredményeit is érdemes figyelembe venni. Az ADA (American Dietetic Association) felmérései igazolják, hogy nemcsak nem káros a húsmentes étrend, hanem egyenesen jobb egészséget eredményez. A vegetáriánusok körében sokkal ritkábban fordulnak elõ szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, daganatos megbetegedések, mozgásszervi degeneratív betegségek, légzési elégtelenségek és az emésztõrendszer különbözõ betegségei. Ez a lista korántsem teljes, ezért álljon itt még néhány elgondolkodtató adat.

A húsban lévõ zsír és fehérje együttesének legnagyobb veszélye, hogy elhízást és/vagy érelmeszesedést okoz. Tizenkét betegség kialakulásában döntõ szerepet játszik a húsban lévõ zsír pl. zsírmáj, szívelégtelenség, agyvérzés.

Az elfogyasztott húsban lévõ fehérje teljes megemésztése több ok miatt is gátolt az emberi szervezetben. Az egyik ok az, hogy az elfogyasztott hús túl sok fehérjét tartalmaz, így a fehérjék egy része megrothad. Ráadásul az ember még azzal az elõnnyel sem rendelkezik az ilyen helyzetek kivédésére, mint a ragadozók, akiknek rövidebb bélcsatornája lehetõvé teszi, hogy a rothadás során keletkezõ méreganyagok gyorsan távozzanak a szervezetükbõl. Az emberben, hosszabb bélcsatornája miatt, hosszabb ideig rothad a többletfehérje, több méreganyag szabadul fel és sajnos több is szívódik fel, mint a ragadozó állatokban.

A vérkeringésbe több aminosav jut be a szükségesnél az elfogyasztott húsban lévõ fehérjék megemésztése során. Ez túlterheli a májat és a vesét, a fõ kiválasztó-rendszereinket. A szervezet ekkor a "helyettesítõ kiválasztó szerveket" állítja munkába: a tüdõt és a bõrt. Különbözõ bõrkiütések, bõrfoltosodások illetve asztmatikus tünetek jelentkezhetnek ennek eredményeként.

A hús egyik bomlásterméke a húgysav. Ez olyan mennyiségben van a húsevõ emberek szervezetében, hogy nem tud mind kiválasztódni, ezért egy idõ után lerakódik pl. vesekõ formájában vagy apró kristályokként az ízületek közé (ld. köszvény).

A hús savas irányba tolja el a szervezet savbázis egyensúlyát. Ez a közeg megfelelõ, "kényelmes és meleg fészket" jelent a baktériumok számára.

Az állatok a vágóhídon a mészárlás elõtt rettenetes félelmet élnek át, mely számos méreganyag keletkezésével jár együtt. Ezek mind belekerülnek a húsba!

Ha az ételek biofoton ("napfényérték") tartalmát vizsgáljuk, arra a felismerésre juthatunk, hogy az élõ, friss táplálék sokkal több biofotont tartalmaz, mint a halott. A hõkezelés, fagyasztás, stb. hatására az ételek biofoton értéke drasztikusan csökken. Az állatokat csupán halott formában szokták fogyasztani, míg a növények a földbõl való kihúzás, fáról, bokorról való leszedés után is élõk maradnak egy ideig. A tudósok visszaigazolták ezt. Kutatási eredményeik azt mutatják, hogy a magas biofoton tartalmú ételek az egészségesek.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a vegetáriánusok hosszabb és általában egészségesebb életet élnek, mint a húsevõ társaik.

Térjünk át most egy másik nagy területre a psziché világába. A húsevés fizikális hatásai kihatnak a húsevõ ember lelki világára is. A fent említett savas környezet az idegrendszer károsodását okozza, ami hozzájárul ahhoz, hogy a húsevõ ember általában sokkal szorongóbb, idegesebb, aggódóbb és agresszivitásra hajlamosabb. Csak egy bizonyítékot említek itt. A börtönkísérletek során, ahol vegetáriánus táplálkozást folytattak az önként jelentkezõk, azt tapasztalták a kutatók, hogy ez utóbbi csoport tagjai, szemben a hagyományos táplálkozást folytató elítéltekkel, lényegesen kevésbé voltak agresszívebbek és a szabadon engedésük után kevesebben estek vissza a bûnözésbe.

Egy keveset az ember erkölcsi érzékérõl is szót kell ejtenünk. Az emberek többsége számára egyértelmûen vonzóbb egy érett alma látványa, mint egy véres húsdarabé. Gondoljatok bele, ha nektek kéne akár naponta elpusztítanotok egy másik élõlényt, aki érez, él és élni akar, akkor ennétek-e valaha húst. A konyhamûvészet mindent elkövet, hogy az asztalra kerülõ hús, minél kevésbé hasonlítson ahhoz a kedves, selymes bundájú, nagy fülû, folyton mozgó orrú nyuszihoz.

A húsevés gazdasági szempontból sem elõnyös. Például a húsevés elõállításához hat-tizenötször annyi mezõgazdasági terület kell, mint az ugyanannyi növényi fehérje elõállításához, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a termõterület ma már nem igazán növelhetõ.

A környezetvédelmi megfontolások részben a gazdasági érdekekkel is egybeesnek, nem is beszélve az élõlények életfeltételeirõl. Az erdõkbõl évente 17 millió hektárt (Ausztria nagyságú) irtanak ki legelõnek. Egyetlen kilogramm hús elõállításához körülbelül 4000 liter víz kell, ennyit egy átlagos család egy hónap alatt használ el (mosásra, fõzésre, fürdésre, stb.) összesen.

Végül egy csipetnyi kitekintés a világba. A vegetarianizmus nem mai találmány és divathóbort, mint sokan gondolják Nyugaton. A húsevést szinte minden vallási irányzat valamilyen mértékben korlátozta és korlátozza a mai napig. A különbözõ vallások ezoterikus irányzatai pedig szinte kivétel nélkül tiltották/tiltják a húsevést, mert a szellemi fejlõdés elõfeltételének tartják a tiszta életmódot.

Remélem, ez a kis ízelítõ felkeltette az érdeklõdéseteket és elgondolkoztok azon, hogy - csupán megszokásból - lehet-e olyan ételt fogyasztani, melyhez érzõ, tudatos lény megölésére van szükség.


Hús? - Huss! - 2. rész

Elõzõ számunkban megemlítettük a húsevés kérdésének néhány megközelítését. Most a biológiai, az orvosi antropológiai és a kémiai szempontokat fejtjük ki részletesen.

Biológia szempontok

Általános nézet hazánkban - az iskolában is azt tanítják -, hogy az ember mindenevõ. Sokkal több bizonyíték létezik arra, hogy az ember növényevõ, mivel testfelépítése, és mûködése a növényevõk testfelépítéséhez és mûködéséhez hasonlít! Ha valakit a téma behatóbban érdekel, számos hagyományos biológiai vagy orvosi könyvben utána nézhet, az alábbi tényeknek. Itt csupán összegyûjtöttünk egy csokorra valót. Mindenkire rábízzuk, hogy levonja a következtetéseket.

Külsõ jegyek

1. A húsevõknek karmai vannak, mely a zsákmány megragadására és szétmarcangolására szolgál. Egy almát vagy egy reteklevelet nem kell ízekre szedni fogyasztás elõtt, ezért a növényevõknek és természetesen az embernek sincsenek karmai (Darwin).
2. A húsevõk lefetyelik a vizet, a növényevõk többsége és az ember is issza.
3. A húsevõk hõleadása részben a nyelven keresztül történik. A nagytestû növényevõk nem tudják így leadni a hõt - bõrpórusaik vannak, és nagyrészt izzadás segítségével szabadulnak meg a felesleges hõtõl. Az ember is bõrpórusokon át, izzadás útján adja le a felesleges hõ nagy részét. A húsevõ állatoknak nincsenek bõrpórusaik (Dr. W. Ganong).

Állkapocs, fogak és nyelv

1. A húsevõk állkapcsa csupán fel-le képes mozogni mivel a táplálékot csak megragadják, de nem rágják meg igazán, hanem darabokban vagy egészben lenyelik. A növényevõk és az ember állkapcsa oldalirányú mozgásra is képes, így tudják a növényi rostokat is megrágni (Dr. Szentágothai).
2. A húsevõk éles, hegyes elülsõ fogakkal rendelkeznek, melyek a táplálék (hús) megragadására alkalmasak. A növényevõknek és az embereknek nincsenek éles, hegyes frontfogai, mivel táplálékukat nem megragadni, hanem szétrágni kell (lásd csipkebogyó).
3. A rágáshoz a növényevõk és az ember hátsó, lapos õrlõfogakat használnak, a húsevõknek erre nincsen szüksége, mert nem õrlik meg táplálékukat, így nincs is ilyen típusú foguk.
4. A szemfogak keresztmetszete is az ember növényevõ mivoltára utal. A húsevõk szemfoga kör keresztmetszetû (ez könnyebb behatolást tesz lehetõvé a húsba), míg a növényevõk és az ember szemfogának keresztmetszete háromszög alakú, nem húsevésre specializálódott (Dr. Szentágothai).
5. A húsevõk érdes nyelve nagyon praktikus segítség húsdarabok kiszakítására, csontok megtisztítására. A növényevõk és az ember nyelvének felülete sima, mely ezeket nem teszi lehetõvé (Darwin).

Emésztés

1. A húsevõk nyála erõsen savas kémhatású, mivel a hús - vagyis a magas fehérjetartalmú táplálék - lebontására specializálódott. A növényevõk és az ember nyála lúgos kémhatású. Ez a szénhidrátban gazdag táplálék elõemésztéséhez megfelelõ közeg (Dr. Fonyó Attila).
2. A növényevõk nyálában található ptyalin enzim is ezt segíti elõ, mely a húsevõk nyálából hiányzik. A lúgos nyál egyáltalán nem alkalmas fehérjék lebontására (Dr. Fonyó Attila).
3. A növényevõk, és normális körülmények között az ember is sokáig rágják az ételt, például egy kisgyermek fél órán keresztül is csócsál egy almát. Nagyok a nyálmirigyeik, hogy elegendõ nyál termelõdjön, ugyanis a növények elõemésztéséhez sok nyál kell. A húsevõknek csupán kis nyálmirigyei vannak, hiszen alig rágnak, és emiatt kevesebb nyálra van szükségük.
4. A táplálék további útját tekintve vizsgáljuk meg a gyomor mûködését. A húsevõk gyomrában erõsen savas, vagyis magas sósavtartalmú gyomornedv termelõdik. A hús, vagyis a magas fehérjetartalmú táplálékok emésztéséhez - a nyálról leírtaknak megfelelõen - erõsen savas környezet szükséges. A növényevõk és az ember gyomorsava ötször kevesebb, mint a húsevõké, tehát egyértelmûen nem fehérjedús táplálkozásra lett kitalálva (Dr. W. Ganong).
5. A bélrendszer hosszúsága a húsevõ állatoknál a testhosszhoz képest rövid, mert a hús hasznosítható tápanyagai hamarabb lebonthatóak, kivonhatóak a táplálékból. Az ember és a növényevõk bélcsatornája relatíve hosszabb, ami a növényi rostok jobb megemésztését teszi lehetõvé. Ha viszont hús kerül bele, az emésztetlen húsfehérjék megrothadnak, és lassúbb távozás miatt több káros bomlástermék keletkezik és szívódik fel (Dr. Kelogg).
6. A húsevõk bélfala simább, míg a növényevõké lényegesen bolyhosabb, nagyobb felszívódási felületet képezve. Az ember ebben is a növényevõkhöz hasonlít, mert bélfala lényegesen bolyhosabb, mint a húsevõké (Dr. W. Ganong).
7. A különbözõ megfigyelések szerint sem a húsevõk, sem a növényevõk vizelete nem tartalmaz nagy mennyiségû húgysavat. A vegetáriánus emberek vizelete is mentes a húgysavtól, míg a húst fogyasztók vizeletében sok húgysav mérhetõ. Valószínû, hogy az ember húgysavbontó képessége gyengébb, mint a húsevõké, mert a húsfogyasztás révén keletkezõ nagy mennyiségû húgysavtól a vesén keresztül próbál megszabadulni, míg a húsevõ állatok könnyedén megbirkóznak a táplálékukból keletkezõ húgysavval. Az ember veséje a húgysavat csak részben képes kiválasztani, mivel nem húsevésre rendezkedett be - a maradék lerakódik a szervezetben (vesekõ), vagy az ízületek között apró kristályok formájában (köszvény). Növényevõ állatokon végzett kísérletek is ezt támasztják alá, melyek során húst kevertek az ételükbe. Mindegyik állat vizeletének húgysavszintje nagyságrendekkel megnõtt. A folyamatos húsadagolás hatására pedig különféle húgysavkristály lerakódások indultak be.
8. A növényevõk epéje lúgos kémhatású, a húsevõké savas. Ez a savasság a különbözõ savas anyagcseretermékekkel függ össze, melyek a hús lebontásakor keletkeznek, és a máj kiválasztó munkája folytán jutnak az epébe. A savas kémhatás elõnyös a húsevõ bélrendszerében a sok fehérje lebontása miatt. A tisztán növényevõ ember epéje lúgos kémhatású, míg a húsevõé savas. Ez a savasság viszont kárt tesz az ember bélfalában, fekélyeket okozhat, mivel a mi bélrendszerünk nem ehhez a kémhatáshoz alkalmazkodott (Dr. Bárdos György).

Anyatej

A húsevõk teje magas, míg a növényevõké alacsony fehérjetartalmú. Az emberi anyatej is alacsony fehérjetartalmú.

Orvosi antropológiai megközelítés

Az orvosi antropológia többek közt azt vizsgálja, hogy egy adott nép milyen gyógyítási módszereket alkalmaz, milyen betegségek jellemzõek rá, és ezek milyen életmódbeli sajátosságokkal függnek össze. A megfigyelések szerint a növényi étrenden élõ népek egészségesebbek, és magasabb az átlag életkoruk. A világon a legtöbb húst és fehérjét fogyasztó nép az eszkimó. Naponta 150 -200 gramm állati eredetû fehérjét esznek meg. Az átlag életkoruk 30 -35 év! Bár ehhez a korai halálhoz más tényezõk is hozzájárulnak, mégis a húsfogyasztást kell a legfontosabbnak tartanunk, különösen azért, mert a Föld három helyén, ahol a legmagasabb az átlag életkor, egyáltalán nincs húsfogyasztás. A Pakisztánban élõ hunza-törzs tagjainak átlag életkora 90 év, de sok egészséges 100 év feletti emberrel találkozhatunk. A nõknél ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzõképesek. Nem figyelhetõk meg náluk szívbetegségek, vérnyomás problémák, daganatos megbetegedések (Dr. McGarrison).

"Itt az emberek egyáltalán nem esznek húst, cukrot és sót. Kenyerük félnyers, teljes szembõl nyert süteményféle, fõ táplálékuk pedig a gyümölcs, zöldség és méz." (Dr. Rosszkowszka).

A másik két nép közül az egyik Vilcabambában (Equador) él, a harmadik pedig a Kis-Kaukázusban. A National Geographic riportja szerint a hunzák napi energiabevitele 1900 kalória, napi fehérjebevitelük 40 gramm, napi zsírbevitelük 30 gramm. Ugyanezek az adatok Vilcabambában: 1200, 35 g, 15 g. A fehérje mindkét nép esetében kizárólag növényi eredetû. Az összehasonlítás kedvéért lássuk egy átlag amerikai napi fogyasztási adatait: 3300 kalória, 100 gramm fehérje, 150 gramm zsír. A világstatisztikák egyöntetûen azt mutatják, hogy a legtöbb húst fogyasztó nemzeteknél a leggyakoribb a rák, és egyéb degenerációs betegségek.

Kemikáliák

A húsban lényegesen több mérgezõ vegyszer található, mint a növényekben. Azok a kemikáliák, melyekkel a földet és a növényeket kezelik, fölhalmozódnak az állatok szervezetében. A húsevõ ember az tápláléklánc végén található, ezért a hús elfogyasztásával együtt magához veszi az állatban (fõként a zsírjában)elraktározódott rovarölõ szereket, növényvédõ szereket, mûtrágyákat. A mérések szerint a hús tizenháromszor több növényvédõ szert tartalmaz, mint maguk a növények. Iowa állami egyetemének kísérletei arra az eredményre jutottak, hogy az emberi szervezetben található DDT legnagyobb része húsból származik.

Az állatok számos kemikáliát kapnak életük során: étvágyfokozókat, antibiotikumokat (például penicillin), nyugtatókat (Xanax), hormoninjekciókat, mesterséges tápszereket, stb. Néhány kifejezetten veszélyes vegyület is lehet köztük, például: tetraciklin, cézium 137-tel fertõzött szennyvíziszap galacsin, radioaktív sugárzó hulladék, stb. Amerikában az évente gyártott antibiotikumok felét az állattenyésztésben használják fel. Az állatok felhizlalására gyakran találnak ki megdöbbentõ ötleteket. Az USA középnyugati részén például néhány gazda mázsaszám etette cementporral marháit, hogy növeljék vágósúlyukat. Amikor a fogyasztói érdekvédelmi csoport panaszt tett, a megfelelõ hatóság kivizsgálta az ügyet. Ennek álláspontja szerint semmi jele sincs annak, hogy némi elfogyasztott cementpornak bármi káros hatása is lenne, ezért addig nyugodtan lehet folytatni ezt a gyakorlatot, míg be nem bizonyosodik, hogy egészségre ártalmas. (A hatóságok más hasonló ügyeket is általában ilyen eredménnyel zárnak). Az állatokat sokszor saját ürülékükkel etetik pénzspórolás céljából. Ezek a módszerek hivatottak biztosítani az állat eladásakor az "elsõrendû minõséget". A húsevõ ember ezeket az anyagokat elfogyasztja, és szervezetében még fel is halmozza. Az állatokba kerülõ hormonok, melyek általában ösztrogének és pajzsmirigy hormonok, az emberekben golyvát, strumát, petefészek rákot okozhatnak. Érdemes megemlíteni néhány olyan vegyszert is, melyet húskészítmények elõállítása során szokványosan használnak, például nátriumszulfátos, glaubersós oldatba merítik a húst, hogy az elvegye a romlott szagot, és a halott, szürke hús színét szép pirosra változtassa. A nátrium-szulfát lerakódik az ember izületeiben, és hasonlóan a húgysavhoz, ott kristályokat képez.

A húsevõ anyák szervezetébe kerülõ vegyszerek nem csak õket, hanem a tejükön keresztül a csecsemõjüket is károsítják. Dr. John Robbins felmérései szerint a húsevõ anyák teje olyan magas koncentrációban tartalmaz növényvédõ szereket, méreganyagokat, hogy hasonlóan szennyezett élelmiszert a szövetségi mezõgazdasági hatóság azonnal kivonna a forgalomból. Az orvosi reakció erre az eredményre az volt, hogy akkor az anyák ne szoptassák a gyermekeiket. Ahelyett, hogy a húsevéstõl tiltanák el õket! A vegetáriánus anyák tejének legrosszabb értékei is sokkal jobbak voltak, mint a húsevõ anyák legjobb értéke. Dr. Barbara Wallace kimutatta, hogy a vegetáriánus anyák teje annál tisztább, minél régebben élnek növényi étrenden.


Hús? - Huss! - 3. rész

A húsevés számtalan veszélye közül ebben a számban néhány betegség vonatkozásában adunk részletesebb tájékoztatást.

A hús káros hatásai közül kiemelkedik a magas koleszterintartalma miatt kialakuló érelmeszesedés. A növények és az állatok egyaránt tartalmaznak koleszterint. A koleszterin két fajtáját érdemes ismernünk: a HDL- és az LDL-koleszterint. A HDL koleszterin szállítja az LDL koleszterint. Ha nincs elég HDL a szervezetben, az LDL-hez képest, akkor az LDL koleszterin lerakódik az érfalakra. Ez abban az esetben következik be, amikor túl sok LDL-koleszterin tartalmú ételt fogyasztunk. Az állati eredetû ételek sok LDL-koleszterint tartalmaznak. A növényekben kevés LDL- és sok HDL-koleszterin van, ami védõfaktorként szolgál az érelmeszesedés ellen. (Dr. W. Donner). Az LDL-koleszterin lerakódása az érfalakra az érelmeszesedés elsõ lépcsõfoka. A betegség második fázisában megindul az úgynevezett plakk-képzõdés, melynek során intenzív sejtburjánzás indul be. Ezek a sejtek sok koleszterint és kötõszövetes rostokat tartalmaznak. Ez utóbbira a betegség harmadik szakaszában kalcium-ionok rakódnak. Az erek elveszítik rugalmasságukat, és keresztmetszetük nagy mértékben csökken. Ezzel számos egyéb betegség kockázatát drasztikusan növelik, melyek közül a legfontosabbak: szívizom-elhalás (infarktus), agylágyulás, agyvérzés, végtagelhalás, trombózis, magas vérnyomás, epekõ-képzõdés (Dr. Szollár L.). Az ischémiás szívbetegségek, köztük az infarktus elsõ számú kockázati tényezõjének számít a magas koleszterinszint. A szívizom-infarktusban megbetegedettek mintegy 30%-a extrém magas vérzsírszinttel rendelkezik. Ma már közhelyszámba megy az a kijelentés, hogy kerüljük a zsíros ételeket. A több éven keresztül tartó vizsgálatok a világ különbözõ pontjain egyértelmûen bizonyították, hogy a vér koleszterinszintjének (étrendi úton történõ) csökkentése döntõ mértékben csökkenti az ischémiás szívbetegségek gyakoriságát (Dr. Szollár L., Dr. J. Gainer, Dr. O. Lindahl stb.).

Az Amerikai Orvosi Társaság magazinja 1961-ben már kijelentette: "A vegetáriánus étrend 90-97%-ban segít megelõzni az ischémiás szívbetegségeket." Dr. U. D. Register leírta, hogy a húsfogyasztás teljes elhagyása gyakorlatilag nullára csökkentette a szívinfarktus kockázatát. A Harvard Egyetem tudósai vizsgálataik során megállapították, hogy a vegetáriánusok átlagos vérnyomása lényegesen alacsonyabb, mint a húsevõké. Az említett kutatások arra is rámutatnak, hogy még a "legszárazabbnak" tartott húsok is igen nagy mennyiségû zsírt tartalmaznak (kb. 30-40%-nyit).

Az epekövek képzõdésének 98%-ban a koleszterin az oka. A koleszterin ugyanis az epe útján választódik ki és hagyja el a szervezetet. Ha fokozott a vérzsír-kiválasztás, nõ a kõképzõdés veszélye az epehólyagban, ahol az epe tárolódik ürülés elõtt (Dr. Szollár L.).

Európa lakossága a szûkös táplálkozási viszonyok miatt tulajdonképpen trombózis- és szívinfarktus-védetté vált a II. világháború alatt, lévén zsírt és húst is alig fogyasztottak, ha fogyasztottak egyáltalán. A világháború kapcsán számos más betegségrõl is bebizonyosodott az, amit már korábban is sejteni lehetett, nevezetesen hogy köze van a húsfogyasztáshoz. Az egyik ezek közül a húgysav-lerakódásokkal kapcsolatos betegségek. Mint elsõ számunkban már utaltunk rá, a hús magas fehérjetartalmú. A húsfehérje sejtmagfehérjéi pedig az emésztõnedvek hatására olyan vegyületekre bomlanak le, mint például a purin- és pirimidin-bázisok, vagy a foszforsav. A purin-bázisok alakulnak át aztán húgysavvá. A húsemésztés során keletkezõ nagy mennyiségû húgysav kiválasztására sem a májunk, sem a vesénk nem alkalmas. Emiatt a húgysav lerakódik az ízületek és inak közé (köszvény), az izmok közé (reuma), vagy az idegeknél (isiász). A köszvényes rohamot is a húsevés váltja ki! Az orvosok ezért tiltják el az ilyen beteget a hús, húsleves stb. fogyasztásától (Dr. Oláh A.).

Az elõzõ számban az ember növényevõ mivoltára soroltunk érveket. Itt most egy újabb bizonyítékot említünk ennek az állításnak az alátámasztására: a húsevõ állatok mája 10-15-ször több húgysavat képes hatástalanítani, mint a növényevõké. Az ember mája viszont szintén csak nagyon kis mennyiségû húgysav semlegesítésére alkalmas. Továbbá a húsevõk májában található egy uricas nevû enzim, amelynek a feladata a húgysav lebontása. Az ember mája nem rendelkezik ezzel a vegyülettel (H. Diamond).

A húgysavas (urát) vesekõ oka szintén lehet a fokozott mennyiségû húgysav-kiválasztás. Dr. W. G. Robertson egy bécsi vesekõ-szimpóziumon elmondta, hogy Angliában az elmúlt 20 évben sokszorosára emelkedett a vesebetegek száma, a megnövekedett húsfogyasztásnak köszönhetõen. Egy bonni kutatócsoport bebizonyította, hogy a vesekõ-veszélyeztetett betegeknél gyakrabban alakult ki a betegség, amennyiben magas fehérjetartalmú ételeket fogyasztottak (Dr. E. Bien, Dr. C. Fredrick, Dr. S. Hazard, stb.).

A vér magas húgysavszintje egy eddig nem említett szervben, a szívben is komoly problémákat okozhat azáltal, hogy károsíthatja a szívbillentyûket. A húgysav miatt gyulladás keletkezik, amelynek következtében hegszövet alakul ki a szívbillentyûn. Emiatt a billentyû nem zár rendesen (nem rugalmas), ezért a vér arra megy, amerre neki tetszik. Ez jelentõsen túlterheli a szívet, és szívmegnagyobbodást eredményez. A reumás szív- és a szívbelhártya-gyulladás gyakran következménye a sok hús fogyasztásának. (Dr. H. Bieler).

A purin- és pirimidinbázisok számos baktérium számára nélkülözhetetlen növekedésfokozó tényezõk. Bármely heveny lázas fertõzõ betegség javulásához elengedhetetlen az állati fehérje teljes kiiktatása az étrendbõl. (Dr. Oláh A.)

Szóljunk néhány szót a "fehérjemítoszról" is. Ez a felettébb különös történet a múlt században kezdõdõtt, amikor elterjedt az a tévképzet, hogy az izommunka során fehérjét használunk el, hogy a fehérje az ember fõ energiaforrása. Ez a nézet egy olyan patkánykísérlet nyomán vált ismertté, amit több mint egy évszázada végeztek, és azóta sokszorosan bebizonyosodott, hogy a szervezetünknek kevés fehérjére van szüksége normális mûködéséhez. Akkoriban a napi 120 gramm fehérjét tartották optimálisnak, amit a hasát szeretõ népesség és a húsipar örömmel el is fogadott. Csupán egy ajánlás szerepeljen itt figyelmeztetõül a valóságra.
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) napi 40 gramm fehérje-fogyasztást javasol! Ez közel harmada az átlag amerikai által fogyasztott fehérjemennyiségnek! Ráadásul a WHO is bevallja, hogy "biztonsági ráhagyás" van ezen a számon, hiszen a legtöbb kutatás igazolta, hogy kevesebb mint napi 30 gramm fehérje is bõven elegendõ (Dr. V. P. Dole, Dr. A. C. Guyton, Dr. D. M. Hegsted, Dr. A. Leaf, stb.) Dr. F. Straub kutatásai szerint már napi 18 gramm fehérje huzamosabb ideig tartó fogyasztása is elég ahhoz, hogy mellette a szervezet nitrogénegyensúlya normális legyen. Számos önmagán kísérletezõ kutató - Silvén, Chitidén, Röse - megállapította, hogy tökéletes egészség tartható fenn napi 25-30 gramm fehérje fogyasztásakor. Dr. G. Satalova idegsebész egészséges, aktív életet él napi 20 gramm fehérjebevitel mellett. Ezen kísérlet eredményei már lassan egy évszázada ismertek, érdekes módon ezt mégsem tanítják az iskolákban, nem reklámozzák a médiában. Pedig az adatok bárki számára hozzáférhetõek!
A század elején optimálisnak tartott nagy mennyiségû fehérje ténylegesen csak a vegyes étrend mellett kerül be szervezetünkbe. Számunkra azért fontosak a fent említett tények, mert a 30-40 grammnyi fehérje bevitele növényi étrend esetén is megtörténik. (Sõt a sok hüvelyes és szójaétel fogyasztásakor a vegetáriánusoknál is felléphet a fehérjemérgezés!)

A fehérjehiánytól mindenki retteg, hála a médiának és a húsiparnak.
A fehérjetöbblet veszélyeirõl szinte senki sem beszél, bár önmagában is nagyságrendekkel gyakoribb betegség és több betegség kialakulásáért felelõs, mint a fehérjehiány. A civilizációs betegségek nagy része szoros összefüggésbe hozható a túlzott métékû fehérje - fõként hús - fogyasztásával (Dr. H. Linkswiler, Dr. S. Margen és tsai, stb.).

Térjünk ki a fehérje "fontosságának" okaira. Az ember az emésztés során a fehérjéket aminosavakra bontja le, és ezekbõl építi fel a saját fehérjéit. (Erre még hivatkozást sem érdemes írnom, mert minden biológiakönyvben szerepel.) Nem a megevett fehérjét építi be tehát, hanem az aminosavakat, ezért minden alapot nélkülõz az a kijelentés, miszerint az állati fehérje azért lenne jobb, mert közelebb van szerkezetében az emberihez és ezért könnyebb beépíteni, felhasználni. A másik gyakran emlegetett "mese", hogy a növények nem teljes értékû fehérjét tartalmaznak, ezért rosszabb minõségûek. Ez a mítosz az esszenciális aminosavakra vezethetõ vissza. Nyolc aminosavról van szó, melyek azért esszenciálisak, mert a szervezet nem tudja õket elõállítani - mindenképpen kívülrõl kell õket bevinni. A természet bölcs, minden élõlény ugyanazokból az aminosavakból épül fel, így a növényekben és az állatokban egyaránt megtalálhatóak az ember számára esszenciális aminosavak. Igaz, az állati fehérjék mind a nyolc aminosavat tartalmazzák, míg a növények általában nem az összeset. Azt a fehérjét hívja a természettudomány teljesértékûnek, amely az összes, az adott élõlény számára esszenciális aminosavval rendelkezik. A növények közül ilyen a kelbimbó, a sárgarépa, a kukorica, a karfiol, az uborka, a tök, a krumpli, a zöldborsó, az összes dióféle, a szezám- és napraforgómag, valamint a paradicsom fehérjéi. Hangsúlyoznunk kell, hogy egyébként sem szükséges minden étkezés alkalmával a teljes értékû fehérje fogyasztása, de még naponta sem. "A test képes bármilyen aminosavhoz hozzájutni a saját közös használatú tartalékából, ha az egy adott étkezésbõl hiányzik is." - Dr. E. S. Nasset. Ezzel a témával egyébként számos kutató foglalkozott behatóan már az ötvenes évek elején (Dr. P. Bianchi és Dr. R. Hilf, Dr. H. Braun, Dr. H. N. Munro és társai stb.). Többszörösen bebizonyosodott, hogy az ember számára minden igényt kielégít és tökéletesen megfelel az állati fehérjétõl teljesen mentes étrend! (Dr. M. Abdullah és társai, Dr. G. L. de Romana és társai, Dr.J. T. Dwyer és társai, Dr. J. M. Howe és társai, Dr. J. Knapp és társai, Dr. S. K. Kon és társai stb.)

A fehérjetöbblet elõször is túlterheli az emésztõrendszert, a hús kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) része nem tud megemésztõdni, ezért megrohad. A rothadás következtében a szervezet számára mérgezõ anyagok keletkeznek, melyek a véráramba kerülve számos betegség kialakulásáért felelõsek. Ezt a folyamatot tovább erõsíti a húsnak az a rossz tulajdonsága, hogy nagyon alacsony a rosttartalma, ezért az emésztetlen húsfehérje csak lassan ürül ki a belekbõl, tovább növelve a káros anyagok keletezésének és felszívódásának esélyeit. Mire a bûzös maradék eltávozik a szervezetbõl, egy csinos kis önmérgezõdést okoztunk magunknak. A témához hozzátartozik az is, hogy a húst és általában a fehérjéket nem nyersen fogyasztja a bátor kísérletezõ. A fehérjék hõkezelés hatására kémiai szerkezetükben megváltoznak, denaturálódnak. A denaturált fehérjék emésztése tökéletlen, mert fõzés hatására az aminosavakból törmelék marad, ami a szervezet számára használhatatlan. Minél tovább fõzzük az állati fehérjét, annál több mérgezõ anyagcseretermék keletkezik, annál büdösebb a széklet, a vizelet annál több rohadásból származó bomlásterméket tartalmaz. Dr. Pottenger macskákon végzett kísérletei minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a hõkezelt állati fehérje megbetegít. Az állatokon jelentkezõ betegségek nagyon is emberiek voltak: fogínysorvadás, ízületi gyulladás, májzsugor, gyomorhurut stb. Azok a macskák, akik hõkezelt állati fehérjétõl megbetegedtek, már soha nem nyerték vissza az egészségüket teljesen. Ezen kísérletek eredményei arra is rámutatnak, hogy még a húsevõ állatok sem képesek megemészteni a fõtt húst, pedig az õ szervezetük a húsevésre rendezkedett be. Hát még az ember, aki a gyenge gyomorsavával teljesen tehetetlenül áll a hõkezelt fehérje elõtt!

Az emberben mindaz a fehérje, amely nem használódik fel elfogyott építõköveink pótlására, elbomlik, és mint azonnali energiaforrás szerepel. Ez azonban igen drága és rossz hatásfokú energiaforrás és a belõlük keletkezett salakanyagok kiürítése jelentõs terhet ró a szervezetre. A fiziológiai építõszükséglet kielégítésén túli fehérjefogyasztást luxusfogyasztásnak nevezzük. Ez a fehérjetöbblet károsítja a májat és a vesét, és felborítja a test nitrogén- és sav-bázis egyensúlyát is (Dr. Beznák A., Dr. R. Walker és társai stb.).

A máj és a vese túlterheltségének egy-egy káros következményérõl fentebb említést tettünk. A sav-bázis egyensúly felborulásával kapcsolatos betegségállapotokról majd a következõ számunkban szólunk.


Hús? - Huss! - 4. rész

Sav-bázis egyensúly

A szervezet számára a sav-bázis egyensúly fenntartása életbe vágó feladat. Érzékeny szabályozó rendszer õrködik afelett, hogy testünk belsõ környezete megmaradjon az enyhén lúgos kémhatású helyzetben (pH=7,4). A táplálkozásunkban jelenlévõ savképzõ és bázisképzõ élelmiszerek aránya és mennyisége befolyásolja a sav-bázis egyensúlyt. A szabályozásban szerepet játszik a légzés, a vesék kiválasztó mûködése, és olyan anyagok, melyek tompítani tudják akár a savas, akár a lúgos irányba való elmozdulást. A szervezetnek arra is lehetõsége van, hogy elraktározza a sav-bázis egyensúlyt befolyásoló anyagcseretermékeket. Ha túlterheljük a szervezetünket túlzott mennyiségû savképzõ étel fogyasztásával (ez fõként a hús és egyéb állati eredetû ételek), akkor "túl sok savas anyag rakódik le, és ezáltal a ma meglehetõsen elterjedt anyagcsere-betegségek jelennek meg: a köszvény, a zsírvérûség, az elhízás és a cukorbetegség." (Dr. Volker zur Linden)

Savképzô ételek
(Kerülendô)

összes húsféle
halak, állati zsír
vaj, margarin
finomított olaj
diófélék
hüvelyesek
sajt, tojás
fehérlisztbôl készült ételek
fehércukor
édességek

Lúgképzô ételek
(Fogyasztandó)

gyümölcsök
gyümölcslevek
zöld levelek, zöldséglé
gyökérfélék, nyers zöldségek
burgonya, burgonyalé
csicsóka, uborka, tök
hagyma, fokhagyma
Fûszernövények
búzakorpa, búzacsíra
gesztenye, datolya, füge

A mai táplálkozási szokások irdatlan mennyiségû savképzõ ételt tartalmaznak. A bázikus többletet tartalmazó ételek az egészség fenntartásában játszanak szerepet. A savas többletet tartalmazó ételek savas irányba tolják el a pH-t, ezáltal számos betegség okozói.

Amennyiben az ember több savtöbbletet tartalmazó ételt fogyaszt huzamosabb ideig, a savak közömbösítése már komoly problémává válik a szervezet számára. Valószínûleg a fent említett szabályozó rendszerek egyike sem lesz képes eltüntetni a túlzott savmennyiséget. Ekkor következik be a túlsavasodás: az acidózis. Enyhébb acidózis jelei: fejfájás, gyengeség, fáradékonyság, bõrviszketés, nyugtalanság, álmatlanság, csökkent összpontosító- és gondolkodó képesség, izomrángások, lepedékes nyelv. (Dr. Oláh A.)

Az elsavasodás nagyon súlyos következménye a mészhiány. A felesleges savak közömbösítésére a fogakból, csontokból, szövetekbõl ásványi anyagokat von ki a szervezet. A következmény: csontritkulás, csonttörés, csontfájdalmak, fogromlás, sõt ideggyulladás és idegfájdalmak. A fertõzõ és gyulladásos betegségek is gyakoribbá válnak. (Dr. Günter)

Nem is olyan régen az orvostudomány még úgy vélekedett, hogy a fölös fehérjemennyiség a vesén keresztül kiürül. Mára bebizonyosodott, hogy ez nem igaz. A fölösleges fehérje elraktározódik a testsejtekben, ezzel hatalmas károkat okozva a szövetekben. Az acidózis legfõbb okozója a szervezetben felhalmozódott fölös fehérje. A fehérje építõkövei az aminosavak. "Ha túl sok aminosav van jelen a testben, felborul a test sav-bázis egyensúlya, ez pedig rettenetes következményekkel járhat. " (Dr. Bieler)
"A menstruáció során is maró hatású vér ürül a normális helyett. Ha az ilyen helyettesítõ kiválasztás során a savak igen magas koncentrációt érnek el, könnyen rákot okozhatnak." (Dr. Bieler)

Mozgásszervi betegségek

"A rendelkezésünkre álló statisztikai adatokat túlszárnyalva feltételezhetõen minden második embernek van valamilyen reumatikus fájdalma, vagy reumás természetûnek tartható szervi, szöveti elváltozása." (Dr. Irányi J.)
"A felnõtt európai lakosság 45-50%-a szenved artrózis deformansban (idült degeneratív ízületi betegségben), melynek gyakorisága az életkorral egyre növekszik és a hatodik évtizedben eléri a 90%-ot." (Dr. Kajtár L.)

Magyarországon ma a körzeti orvosokat felkeresõ betegek mintegy harmadának reumatológiai panasza van. A húsban és az egyéb állati eredetû táplálékokban bõvelkedõ étrend túlsavasodáshoz vezet, és ez a fõ oka a reuma fellépésének, mert gyulladáshajlamot idéz elõ, másrészt kivonja a savasodást ellensúlyozni képes lúgos ásványi sókat az ízületi tokból és porcokból, az izmokból és a szalagokból. (Dr. Wearland)

Az elõzõ cikkben említett húgysav savas kémhatása miatt a mostani témánkhoz is idekívánkozik. Az állati fehérje, a hús egyik bomlásterméke a húgysav, mivel kiválasztódni nem képes kristályos formában lerakódik az ízületek közé, a porcban stb... Ez az oka a gyulladásoknak és a fájdalmaknak, amivel a reumatikus betegségek együtt járnak. Ráadásul a savas kémhatás növeli a kristályképzõdést. A köszvényes betegek 98%-a túl sok húgysavat "tárol" a vérében és a szövetfolyadékában. A magas fehérjetartalmú étrend az összes reumatikus betegséget erõsíti. Azokban az országokban, ahol magas a fehérje fogyasztás - fõként a hús - leggyakoribb a rák, a köszvény, reuma és a szívbaj elõfordulása. (Dr. Oláh A.)

A székrekedés hatása a pH egyensúlyra

A korábban már említett székrekedésre újra felhívnánk a figyelmet. A renyhe bélmûködés és az idült székrekedés következtében a húsfehérjék 50%-át a vastagbélben tanyázó rothasztó baktériumok bontják le (magyarul a hús megrohad a belekben). Ez fõként savas kémhatású anyagok keletkezéséhez vezet, melyek a reuma elsõ számú okozóivá válnak. A rostszegény étrend - a hús rosttartalma szinte a nullával egyenlõ - székrekedést idéz elõ. Székrekedésnek számít, ha csupán 2-3 naponta van széklet, és renyhe bélmûködésnek, ha csak napi egyszer. Egészséges bélmûködés esetén a napi székelés száma megegyezik az étkezések számával!

Az emésztõrendszer helyes mûködéséhez elengedhetetlen egyfajta baktériumflóra jelenléte a vastagbélben. A túlzott állatifehérje-fogyasztás rothadásos folyamatokat idéz elõ a bélben, ezért elszaporodnak a rothasztó mikrobák. A rothadás következtében keletkezõ bomlástermékek, melyekhez a mikrobákban létrejövõ mérgek és anyagcseretermékek is csatlakoznak - nagyrészt savas kémhatásúak. Egy részük a széklettel ürül - a szag mindent elárul - a többi pedig felszívódik, és károsan hat, például a sav-bázis egyensúlyra. (Dr. Oláh A.) Ezek a bomlástermékek elsõsorban az acidózist segítik elõ, de más toxinhatást is jelentenek. Ennek tünetei a fejfájás, a szédülés, a puffadás, a hányinger, a rossz közérzet, szívdobogás, egészen a depresszióig fokozódó lehangoltság.

Savtalanító módszerek

1. Étrend

- Fogyasszunk legalább naponta kétszer nyers zöldségeket!

- Igyunk meg naponta három-négy deciliter frissen készített zöldséglevet!

2. Savtalanító légzés

"Hasunk elõtt keresztbe tett karjainkat lassan széttárjuk és fejünk fölé emeljük, lassan, nyugodtan megtöltjük a tüdõnket levegõvel. Ezután leengedjük lassan a karunkat, s közben lélegezzük ki - szigorúan csak orron át - a beszívott levegõt, lehetõleg az utolsó csöppig, hosszan elnyújtva, hogy idõt adjunk a tüdõnek a vérbõl a legnagyobb mennyiségû széndioxid felvételére. Ha elfogyott a szusz, ne vegyünk újabb levegõt, helyette húzzuk hátra a vállainkat, mintegy kitágítva ezzel a tüdõtérfogatot, így vákuumot, légritkulást hozunk létre. Ezzel szabad utat adunk a vérbõl a nagyobb nyomású széndioxid és biogén gázmolekulák számára az alveolusokba. Az összegyûlt gázmennyiséget a vállak elõrehúzásával kipréseljük az orrunkon át. Ismételjük ezt meg, amennyiszer tudjuk! Kisebb gyakorlással már három-négy utánlégzés is sikerülni fog.

A sav-bázis egyensúlyban a szervezetben felhalmozódó savas jellegû bomlástermékek miatt bekövetkezett eltolódás e légzéstípussal jól javítható, hiszen segítségével a vérben felhalmozódott szénsavas gázok, biogén gázok távozni tudnak." (Ferencsik I.)

3. Szódabikarbóna-kúra (21 napos)

Éhgyomorra egy kávéskanálnyi szódabikarbónát kell bevenni 1 dl meleg vízben feloldva. Ebéd és vacsora elõtt 15 perccel egy csipetnyit kell bevenni, 1 dl vízben elkeverve. (Dr. Hanish)


forrás: www.vegetarianus.hu
KEDVES GUZNER GYULA! FENTIEK SZELLEMÉBEN AZT KELL HOGY MONDJAM, HOGY NEMCSAK HOGY FELESLEGES A HÚS AZ ÉTKEZÉSBEN, HANEM EGYENESEN KÁROS IS! - Ha eszem is néha-néha, azt csak rituáléból, a társaság miatt, vagy saját gyengeségemből teszem, s nem magyarázgatom az eszenciális aminosavakkal, meg egyéb csacsiságokkal:)))))

Előzmény

Válasz

Nagyon jó ez a cikk. Szinte mindent leír, amire figyelni kell.
20 éve vegyszer mentesen művelem a kertem. Lehet hogy kevesebb a termés, de egészségesebb a hagyományosnál. Igaz régen ez volt a hagyományos.
Sajnos az állat tartás is meg változott, még a kistermelőknél is. A feldolgozott terméket pedig fel sem lehet ismerni. Jó lenne mindent elő állítani otthon. De ez nem megvalósítható.
Szerintem mindent lehet enni, de nézzük meg hogy honnan származik, ki állította elő, milyen módszerrel. Érdemes a házi dolgokat keresni.

Válasz