2008-ban is a 100 Ökonagykövet felavatásával ért véget az immár negyedik alkalommal megtartott Ökoportya, melynek résztvevői ezúttal Délnyugat-Magyarországot járták be. A 100 ember és 50 autó részvételével megtartott háromnapos út célja: megismertetni az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszereket.

Éppen 25 évvel ezelőtt kezdtek el foglalkozni Magyarországon a bioélelmiszerekkel, s e jubileum jó alkalom volt arra, hogy Karácsony Imre – az Ökoportya szervezője – az ökogazdálkodás egyik kezdeményezőjét: Frühwald Ferencet is meghívja.

Frühwald – aki nem szakemberként fogott bele a még ma is különlegesnek számító gazdálkodásba – elmondta, hogy a kezdetekkor még minisztériumi szinten is komoly ellenállásba ütköztek, pedig akkor már világjelenségnek számított a biogazdálkodás. Azóta persze sokat változott a helyzet. Az idei Ökoportya-út fölött három szaktárca: a földművelési, a környezetvédelmi és az önkormányzati is vállalta a védnökséget.

Ivanov Janko és Karácsony Imre Pécsváradon (balról jobbra), háttérben a portyázó autók

A 2008-as évi Ökoportyával egyfajta fordulóponthoz érkezett a hazai ökogazdálkodási körút, hiszen a negyedik alkalommal immár bejártnak tekinthető az ország, mind a négy sarkában megfordultak a portyázók.

Ugyanakkor a bioélelmiszerekkel 20 éve foglalkozó – korábban mint termelő, értékesítő, manapság mint népszerűsítő és fogyasztó – Karácsony Imre egy újabb ötéves ciklus lezárásaként értékelte a június közepén befejezett portyázást. Az első fél évtized a biotermelés megalapozásának időszaka volt, ami azért nem sok, mert pusztán arra három évet kell várni, hogy a termelő tanúsítványt szerezhessen arról, hogy amit végez, az biogazdálkodás.

A minősítést a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. állítja ki, szigorú vizsgálatok és vissza-visszatérő ellenőrzés mellett.
A második öt évet a bioélelmiszerek feldolgozásának elterjesztésére szánta Karácsony Imre, a harmadik, ugyanilyen időszakot pedig arra, hogy legyen hol megvásárolni a termékeket. A legutóbbi öt év a marketingre ment el, ennek egyik része maga az Ökoportya. A mostani ciklus lezárásaként újabb váltásra készül a korábban kertész-üzemmérnökként végzett és egy időben akként is tevékenykedő szakember, aki kezdetben 170 – biogazdálkodással foglalkozó – családnak adott munkát. Jelenleg egy Budapestre vagy környékére tervezett nagy logisztikai központ létrehozásán munkálkodik, s emiatt még a portyák szervezését is átengedné egy hozzá hasonlóan elkötelezett munkatársnak. A körülbelül kétmilliárd forintba kerülő központi raktárbázis létrehozása ugyanis egész embert kívánó feladat. Karácsony Imre úgy látja, hogy mindkét munkakört egyszerre nem tudja hatékonyan ellátni. A logisztikai centrum létrejöttével még az árak is csökkenhetnek, hiszen a központi tárolással számos pluszköltség megtakarítható. Egyébként ilyen központ egyelőre nincs a térségben, se Prágában, se Bécsben, se Pozsonyban.

Magyarországon a legismertebb árusítóhely a MOM Parknál levő biopiac, amely szombatonként működik. Ez a lehetőség akkor is kevés, ha tudjuk, hogy emellett országosan 114 biobolt is található. Ezekbe s a különféle élelmiszerüzletekbe, valamint éttermekbe is eljut az 1800 biogazdaság mintegy 6500 terméke, amely kiegészül az egyre nagyobb szerepet betöltő importtal.

A bioélelmiszerek terjesztésének egy másik útját is próbálgatják az ágazat hazai apostolai: oktatási intézményeket – elsősorban általános iskolákat, óvodákat – kívánnak ellátni. Ez egyelőre csak ott lehet sikeres, ahol a körülbelül 30 százalékkal magasabb költségeket az önkormányzatok, illetve a helyi vállalkozók vagy más szponzorok finanszírozzák.
A marketingmunka terén is a kézzelfogható „tények” bemutatására épít a szakember: elviszi a helyszínre az érdeklődőket, akárcsak a hitetlenkedőket. Sokkal hasznosabbnak tartja, ha az egyetemi oktató egy busznyi hallgatósággal érkezik a gazdálkodás helyszínére, mintha egy központi internetes oldalon mutatnák be az ökogazdálkodás lényegét.

A helyszínen egészen más benyomást szerezhetnek az arra kíváncsiak. Így volt ez a legutóbbi út során, ahol a Mezőgazdasági Múzeumnál történt rajt után ÚjBuda, Budaörs, Kishantos, Bicsérd, Barcs, a Duna–Dráva Nemzeti Park, Pécsvárad, Pécsdemecser, Fadd, Törökbálint volt az útvonal.
Az egyik legérdekesebb állomás Pécsvárad, ahol Ivanov Janko bolgárkertész mutatta be a növénytársítás rejtelmeit: némely zöldségek egymás mellé ültetése önmagában felér a kártevők elleni védekezéssel.

Igazi ökogazdálkodóként 30 évre előre gondolva telepített erdőt nemrég. A vizet saját tavából, kútjából és az esőből nyeri, a locsoláshoz szükséges energiát a szélenergiából, de használ napkollektort is. Az árut pedig lehetőleg a közelben adja el, mert a szállítás is együtt jár a káros anyagok kibocsátásával.

gtm.hu