"A tudomány mai ismeretei szerint csupán egyetlenegy embercsoport mentes a ráktól. Ez a kis közösség a hunza törzs Kasmír északnyugati hegyvidékén, s tagjai híresen hosszú életűek. Nem sújtják őket az úgynevezett civilizációs ártalmak: szívbetegségek, vérnyomás problémák, daganatos megbetegedések. A nőknél ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzőképesek. Titkuk bizonyítottan a táplálkozási szokásaikban keresendő. ... A hunzák földjén, ahol a pénz fogalmát nem ismerték, egy ember gazdagságát a birtokában lévő sárgabarackfák számán mérték le. A gyümölcsöt ők az év minden szakában fogyasztják, amikor friss a termés, azt, de a magját nem dobják el, hanem a napon megszárítják, s elteszik télire. Naponta 30-50 barackmagot esznek meg. Ebből préselnek olajat, amellyel sütnek-főznek, s még kozmetikumként is használják" - áll a minden sárgabarackszezonban felbukkanó emailben

.

Bár a fenti szövegnek van valóságtartalma, erősen misztifikálja a Himalája pakisztáni részén, 2500 méteres magasságban a mai napig meglehetősen elzártan élő népcsoportot. A hunzák fantasztikus egészségi állapotáról szóló híradások elsősorban annak a kevés nyugati utazónak a beszámolóin alapulnak, akik a XIX. század végén, XX. század első felében eljutottak a Hunza-völgybe, és akik az objektivitás helyett inkább egy rózsaszín szemüvegen keresztül tekintettek az egzotikus népcsoportra. Például a daganatos betegségekről nem létezhettek ekkor még statisztikák, így az az állítás, hogy a hunzák nem ismerik a rákot, mindenképpen fenntartással kezelendő. Nem beszélve arról az állításról, hogy a nőknél ismeretlen a klimax, ami természetesen csak akkor lehetne igaz, ha minden egyes nő meghalna még a változó kor előtt.

Tény, hogy a hunzáknál sokáig nem voltak jellemzőek a civilizációs betegségek, ám ennek ára volt. Emberfeletti munkával teraszos földművelést alakítottak ki a völgyben, amelyben éltek, ám a megtermelt táplálék még így sem volt elegendő, a tavaszi hónapokban gyakran éheztek. A sok munka és az ezzel járó mozgás, illetve a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló élelem, a rendszeres tavaszi böjt megvédte őket az elhízástól. Nyáron, amikor termettek a zöldségek-gyümölcsök, jellemzően csak friss, nyers ételt fogyasztottak, szinte teljesen vegetáriánusok voltak, húst csak a téli hónapokban ettek.

Elzártságuknak köszönhetően számos betegséggel csak a XX. század második felében találkoztak, csakúgy, mint a finomított vagy feldolgozott élelmiszeripari termékekkel. Az 1950-es évekig ismeretlen volt számukra a cukor, és mézet sem készítettek, aszalt sárgabarackkal édesítettek. A sárgabarackot egyébként is sokoldalúan felhasználták, és a gyümölcs feltehetőleg hozzájárult ahhoz, hogy a hunzákat a mai napig az egyik leghosszabb életű népcsoport közé sorolják."A sárgabarack húsának legfőbb előnye magas flavonoidtartalma, ezért antioxidáns hatású, és ily módon segíti megelőzni a daganatokat" - mondja Surányi. Emellett béta-karotint is tartalmaz, amely az A-vitamin előanyaga, és segíti a szem, a bőr, a haj, valamint a köröm egészségének megőrzését is. A gyümölcs továbbá gazdag C-vitaminban is, az ásványi anyagok közül pedig káliumot, ként, foszfort, magnéziumot és vasat is tartalmaz nagyobb mennyiségben.

A sárgabarackmag ciánt is tartalmaz

"A sárgabarackmag a hunzák miatt került a táplálék-kiegészítő ipar figyelemének központjába. Felmerült, hogy a hunzák hosszú életüket ennek köszönhetik, ezt azonban  tudományosan nem igazolták, azaz nem a sárgabarackmag a hosszú élet titka. Vannak azonban kísérletek, amelyek szerint a barackmagban található cián-glikozidok a kemoterápiához hasonlóan hatnak: elpusztítják a rákos sejteket" - mondja dr. Surányi Dezső. "Ismerünk édes és keserű magvú sárgabarackot is, az utóbbiak magjában több a ciánvegyület, ez adja a mag keserűségét is. Ám mivel ciánvegyületről van szó, fogyasztását nem szabad túlzásba vinni: maximum 5-6 testsúlykilogrammonként 1 mag ajánlott naponta" - mondja a gyümölcsész. Például egy 60 kilós ember körülbelül 10 magot ehet meg naponta.

Kis mennyiségű ciánvegyület ártalmatlanítását a szervezet enzimei képesek elvégezni, nagyobb mennyiségűét azonban nem. Részben ez az oka, hogy sem az USA-ban, sem az Európai Unióban (így Magyarországon) nem engedélyezik az amigdalinnak is nevezett vegyület forgalmazását például táplálék-kiegészítőkben. A cián-glikozidok egyébként szinte minden csonthéjas magjában megtalálhatók, legnagyobb mennyiségben a keserű mandulában. "De nem ez az egyetlen fontos vegyület a magban, ugyanis igen magas a magbél B17 vitamin tartalma is, amelynek pedig a rák megelőzésében lehet jelentősége. Ha valaki magot akar enni, annak azt javaslom, hogy a valódi, édesmagvú Magyar kajszi, Bíborkajszi és Ceglédi óriás magját fogyasszák, azokban a fajtákban a cián-glikozid minimális, de a B17 vitamin magas" - mondja Surányi. (A B17 vitamin elnevezés a laetrile elnevezésű vegyület fantázianeve.)

[origo]2012. 07. 16./Nem a sárgabarack a hosszú élet titka/