Nyakunkon a válság! - vissza a természetbe!

Visszatérő gondolat, hogy a globálissá vált világban csak azok a gazdasági közösségek nem sínylik meg a gazdasági világválságot, amelyek nem függnek a központi ellátó rendszerektől, külső forrásoktól, azaz önellátóak. De vajon tényleg így van ez? Ennek jártunk utána Budapest szomszédságában…

A válság egyik kiútja: Biofalu

Máriahalom kis pötty a térképen. Néhány tíz kilométerre fekszik a fővárostól a Dunazug hegységben, a Gerecse, a Pilis és a Budai hegyek ölelésében. Valami oknál fogva az emberiség már a bronzkortól kedveli az itteni lankás hegyoldalakat, az Árpád-kortól Kirva néven emlegetik, majd 1936-tól felveszi a mostani nevét. Az itt élők már a kezdetektől a klasszikus földműveléssel, majd szőlőtermesztéssel foglalkoztak, és ez most sincs másképp, azzal az apró változással, hogy a falu szélén megjelent egy új közösség a Biofalu.

Menekülni az agglomerációba

Lakatos Géza közgazdász sikeres vállalkozó volt a fővárosban. Több mint húsz évig taposta a malomkereket, majd egyszerűen elege lett az egészből, gondolt egyet, felszámolta addigi életét és Máriahalom határába költözött, azzal a feltett szándékkal, hogy egy többé-kevésbé önellátó közösséget alakít ki maga körül, egyfajta Rousseau-i vissza a természetbe filozófia által vezérelve. Ennek már tíz éve.

A váltás nem ment egyik napról a másikra. Gézának (egyszerűen csak így hívják a faluban) számtalan problémával kellett szembesülnie, hiszen sem a gazdálkodáshoz, sem az építkezéshez nem értett, és a tradicionális, ősi építési módokról csak halvány elképzelései voltak. Így mindent lépésről-lépésre, sok kísérletezés árán ért el. Lassan azonban kezdett körvonalazódni valami, amit ma már nemcsak a falu és környéke, de tulajdonképpen az egész ország Biofalunak hív. Falu a faluban vagy inkább közösség a közösségben. Ide tartozik két kész társasház, egy műhely, több még befejezetlen vályogház és egy panzió, amit ők az Ébredés Házának hívnak. Mert ez nem egyszerűen ökológiai alapon szerveződő gazdasági közösség, hanem szellemi is, olyan emberek, családok költözhetnek ide, akik egyetértenek ezzel a létezési formával, és ebben tevékenyen részt is vállalnak. Arra a kérdésre, hogy mitől bio a Biofalu, szintén kettős választ adott Lakatos Géza: „Fizikai síkon nézve attól, hogy vályogot, fát, azaz természetes anyagokat használunk az építkezéshez. A házak környezete is természetes, így nem tujákat és gyepet telepítünk, hanem kis tavakat, gyümölcsfákat. Szellemi síkon pedig egy közösséget építünk, ahol a természetközeli életmódra vágyó emberek jól érzik magukat... Nehéz manapság a fő áramlattal szembe menni, és nem a TV közvetítése szerint élni. De ha itt olyan emberek élnek, akiknek van egy közös értékrendjük, akkor könnyebben elfogadjuk egyrészt a mások másságát, illetve ezt az utat, amin keresztül mi egy hitelesebb világ felé tudunk haladni.”

További képek a galériában >>

Gazdálkodni, fát ültetni

Nem könnyű azonban itt a faluban sem az élet. Gazdálkodni még mindig csak kis részben tudnak, főleg konyhakertekben, de ültettek már 10 000 fát a házakhoz tartozó területen, ezek részben gyümölcsfák, részben pedig tüzelő lesz belőlük, hisz náluk a fűtés fával történik. A vályogházakban fatüzeléses ún. tömegkályhák vannak, ezeket Finnországból, Dániából érkezett mesterek rakták, ill. ők tanították meg a helyieket ezek építésére. Talán ezekre a legbüszkébb a közösség. Néhány házon már napkollektor segíti a meleg víz előállítását, de áram tekintetében még mindig a központi ellátó rendszert használják. Mint megtudtam, nem egyszerű leválni róluk, elsősorban az önellátó áramforrás megteremtése okoz itt komoly kihívást, ehhez a napkollektor még kevés. Tervük, hogy a még befejezésre váró új részeken már saját villanyhálózatot használnak. A napenergia hasznosításnak a legegyszerűbb formáját maximálisan alkalmazzák: délre tájolják a házak ablakfelületeit, így a télen alacsonyan besütő napsugarak felmelegítik a nappalit, míg nyáron a magasan járó nap ugyanezt már nem fűti fel! A legtöbb házban komposzt WC van, és a vizet, ahol csak lehet, gyűjtik, vagy talajvizet használnak fúrt kúttal.

Saját bevallása szerint, még őket is érinti a mostani válság, ha nem is annyira, mint az átlag városlakókat, hisz a gazdálkodás hiánya miatt főleg élelmiszerekben függnek a központi rendszertől. Az azonban kétségtelen, hogy a globalizált világ megrogyásában saját igazát látja kiteljesedni, és úgy gondolja, a lehető legjobb döntést hozta akkor, amikor kiköltözött ide.

Ha kész lesz a telep, mintegy hatvan-hetven családnak nyújt majd otthont. Jelenleg néhány család él itt, különböző konstrukciókban. Lehet ugyanis vásárolni, vagy ha nincs erre való, akkor bérelni is! Az ötven négyzetméteres lakások 9,5-10,5 millió forintba kerülnek, míg az egyedi, félkész házak 13-16 millió forintba. A bérelhető lakásokért (ötven m2) pedig meglehetősen jutányos árat, 40 000 forintot kér havonta. Ezek a lehetőségek azonban csak olyan embereknek állnak fenn, akik azonosulnak a közösség elveivel.

Utóbbi módon élvezi a hely előnyeit Tihanyi Andrea, a négygyermekes családanya, aki tanári pályáját hagyta maga mögött, és költözött fafaragó-asztalos férjével a Biofaluba. Főállásban neveli most a gyerekeket, mellette fordításokat vállal, és nem mellékesen ő a közösség sajtósa is, mivel itt ilyen is van! „Ma már nem tudom máshol elképzelni az életemet, nagyon jó itt lakni! Szeretem a házban a vályogkályhát, mert barátságos hangulatot varázsol, a nagy ablakokat, a fényt a nappaliban. A munkánkat is úgy oldjuk meg a férjemmel, hogy a lehető legkevesebbet kelljen Budapestre beutaznunk, mert az számunkra elég lélekölő!”

Hozzászólások :)

forrás: ingatlanmagazin.com