Néhány hete sorozatot írunk a Díványon a budapesti piacokról. Számomra (is) nagyon tanulságos ez az expedíció, mert olyan piacokra is eljutok, ahova amúgy nem nagyon visz az utam és sokkal jobban képbe kerülök kínálat-minőség-ár tekintetében. Nem biztos, hogy emiatt majd piacot váltok - érdeklődésmnek és rugalmasságomnak azért megvannak a távolság által szabott határai - de mindenképpen érdekes tapasztalatokat szerzek így. A héten (insider info, csak itt, csak most, csak nektek!) az egyik vizsgált piac a 12. kerületi biopiac lesz. Ez nem tartozik a számomra ismeretlen helyek közé, amikor R2r elkezdett szilárdat enni csak itt vásároltam neki.

Ebéd a biopiacról

1 éves koráig, aztán az anyagi csőd szélén feladtam. Na jó, ez nem egészen így volt, de tény, hogy ha az ember az egész család számára itt kívánja beszerezni a heti zöldség és gyümölcs adagokat, sajt és egyéb alapanyagokat, minimum bankigazgatónak kell lenni, vagy jól menő vállkozóhoz férjhez menni. Mindezek ellenére az utóbbi hetekben mégis arra jutottam, hogy bizonyos dolgokat mégis itt fogok megvenni, mert az itt vásárolt zöldség és gyümölcs tényleg más. Például általában sokkal csúnyább, mint a boltokban, más piacokon és zöldségeseknél kapható társai de... van íze. És választék is van. Almából 4-6 fajta, krumpliból szintén, a salátáról nem is beszélve...

Múlt szombaton szerencsés voltam, mert nem egydül mentem a piacra, váltottuk egymást Ikerrel. Ő akkor kezdte anyukájával a vásárlást, amikor én befejeztem, de a végén mégis összefutottunk. Így jutottam valamihez, amivel még nem találkoztam soha (én magam nem is vettem észre az árusnál), pedig pont ide való a Lila Fügére:

Lila cukorborsó

Gyönyörű nem? Azt az instrukciót kaptam, hogy ne főzzem, mert kék lesz tőle minden. Utólag azt kell mondanom, hogy ez valóban igaz lehetett volna, ha nem vigyázok. Viszont én úgy tapasztaltam, hogy egy kicsit muszáj megfőzni, mert nem annyira zsenge mint a normál cukorborsó. Ezért leforráztam, sőt 2 percig főztem is, amíg egy kicsit veszített keménységéből. Így ress maradt és tényleg finom, de nem annyira édes, mint közismert zöld testvére. A főzővizet egészen elképesztő mélykékeszöldre színezte! Langyos tésztasalátában végezte, amibe került még szintén a biopiacon vásárolt zöldspárga, Csermajori Panni sajt, kakukkfű, újhagyma és fokhagyma.

 

Recept (4 személyre)
40 dkg fussili2 marék lila cukorborsó25 dkg zöldspárga2 gerezd fokhagyma2 csomag újhagyma6 ág kakukkfű2 ek olívaolaj 3 dkg frissen reszelt parmezán2 ek vaj5 dkg Panni sajt (vagy feta)
A tésztát al dentére főzöm.Külön lábosban leforrázom és 2 percig főzöm a megtisztított cukorborsót és a 3-4 cm-es darabokra vágott, tisztított zöldspárgát. Az újhagymát mepucolom, fehér és halványzöld részeit 3-4 cm-es darabokra vágom és az összenyomott fokhagymagerezdekkel és a kakukkfűvel együtt nagy serpenyőben megfuttatom az olívaolajon. Amikor a hagyma összeesik, rádobom a spárgát és a cukorborsót, sózom, borsozom és ráreszelem a parmezánt. Éppen csak addig keverem, amíg a sajt felolvad, lehúzom a tűzről és hozzákeverem a vajat. Beleforgatom a tésztát és azonnal tányérokban szedem. Panni (tehéntejes, sós sajt, a fetára hasonlít csak sokkal lágyabb) vagy fetasajtot morzsolok rá, zsenge kakukkfűágakkal díszítve tálalom.

 

 

http://www.lilafuge.hu/2010/06/ebed-biopiacrol.html