Világéletemben allergiás voltam a natúrokra. Az én szememben ők azok,
akik önfeledten hajdinát és bulátát rágnak, folyékony rostot isznak,
netán maguk varrják ruháikat.
Első tünet: divatellenesség
És mégis úgy alakult, hogy ez a hozzáállás tűnik a helyes útnak. Legalábbis számomra.
Legutóbbi
bejegyzésemben épp csak felvetettem, hogy mi lenne, ha úgymond
"kivonulnék" a fogyasztói társadalomból. Ha nem törődnék többet
divattal, márkákkal, trendekkel.
A történet meglepő fordulatot vett: úgy alakult, hogy
a fogyasztói társadalom maga fog kihátrálni az életemből...
Diagnózis: illatmentesség
Néhány jelentéktelennek tűnő, ugyanakkor mégis kellemetlenül viszkető
kiütés kapcsán kiderült ugyanis, hogy
"közepes fokú túlérzékenységgel" reagálok számos élelmiszerre, adalékanyagra, összetevőre, köztük a
perubalzsamra.
Aki
allergiás,
az tudja, hogy az élelmiszerek esetében még viszonylag egyértelmű a
helyzet. Ha elkerüljük a kiváltó okot, azaz az allergént (mondjuk
a paradicsomot) a kiütésektől is megmenekülünk.
A perubalzsam azonban alattomos összetevő, nagyon nehéz azonosítani.
A perubalzsamot a san salvadori Myroxylon balsamum fa kérgéből nyerik
bevágással és füstöléssel. Erős allergén, a parfümkészítés egyik
gyakori segédanyaga.
Az allergiás dolgát az is megnehezíti, hogy a legtöbb illatszeren, kozmetikumon, samponon, egyéb készítményen
a "fragance" felirat többek között a perubalzsamot rejti. De az is lehet, hogy nem! Így
elvileg mindent érdemes elkerülni, amiben illatanyag van.
És ezek csak a kozmetikumok. A perubalzsam-allergiásoknak tudtommal
tilos többek között a kóla, a szörp, a fagyi, a lekvár, a májkrém...
Kezelés: natúrlét
Körülnéztem hát a fürdőszobában, és megállapítottam, hogy minden, de
tényleg minden dobozon a "fragance" az első szavak egyike. Pillanatok
alatt
tiltólistára kerültek a
hajsamponok, a hajbalzsamok, a tusfürdők, a testápolók, beleértve a
cellulitiszkrémet, a dekoltázskrémet, a szimplán csak illatos
testápolót, a könnyed nyári testápolót, a zsírosabb téli, vagy a
napozás utáni bőrnyugatót.
Így járt még a folyékony szappan, a fújható hajfény, de a
grapefuit-illatú lábápoló krém is. A parfümök esetében címke nélkül is
nyilvánvaló volt, hogy tartalmaznak illatanyagot. A sminkek között már
nem is mertem szétnézni. De elárulhatom, hogy még az alapozóm is
tartalmazott illatanyagot. A bőrgyógyász tanácsát követve szelektáltam
a mosószerek között is: nem meglepő módon az öblítők többsége is
illatosított.
Elképedtem, mikor belegondoltam, hogy az ápoltság jegyében évek alatt bizonyára
magamra kentem egy középiskolai kémialabor komplett vegyszerkészletét! Csoda, hogy allergiás lettem szinte mindenre?
"...úgy vélem, hogy a szimptómái pszichogenetikusak. Nos, én az Ön
állapotát ugyanabba a kategóriába sorolnám, mint a hisztérikus
terhességet, a hisztérikus vakságot. Önnek hisztérikus allergiája van.
Ám miközben együttérzek Önnel, hiszen szemmel láthatóan szenved, azt
gondolom, hogy a megoldás pszichológiai és nem orvosi." (Dr. Fleischman
szavai a Miért éppen Alaszka című tévésorozatban a mindenre allergiás
Mike Monroe-hoz.)
És a vége: kényszer-natúr lettem
A lecke fel van adva. Hátat kell fordítanom az illatos világnak! Úgy fest, hogy maradnak az ősrégi praktikák, vagy az allergiaipar készítményei.
Ami a hagyományokat illeti: reménytelen, hogy magamtól visszanyúljak bármihez is: a nagyanyám kedvenc illata a Dior volt, mosószappant pedig csak a Néprajzi Múzeumban láttam.
A másik lehetőség, hogy a színezék- és illatanyagmentes, biztonságos verziót választom mindenből.
Ellenérzéseim szintén vannak: ugyanúgy mesterséges dolgokról beszélünk,
valójában fogalmam sincs, mi van egy ilyen samponban vagy tusfürdőben.
Egyelőre itt tartok. Nem akarok "natúr" lenni, de lehet, hogy mégis az
leszek. Amolyan modern natúr, aki kényszerből vállalta a natúrságot, de
aztán megtetszett neki. Remélem, így lesz!
Naplóíró Nóra
Kapcsolódó hírek:
Dobja le mérgező ruhadarabjait!
Bioélelmiszerek – (l)egyen egészségesen!
A mosódióról
Miért jobbak a bio élelmiszerek?